„Sok szegény legénynek szabadulására…”

Kevés énekes számára adatik meg olyan extrém helyszínen fellépni, mint egy börtön. A Fölszállott a páva versenyzői most ezt is megtapasztalhatták. A fellépésről, a tapasztalatokról és a versenyre való felkészülés nehézségeiről Juhász Katalin néprajzkutatóval, a műsor énekes kategóriájának felkészítő mesterével beszélgettünk.

Nem lehet könnyű egy élő műsorban, rengeteg ember előtt fellépni, pedig a produkció sikeréhez elengedhetetlen, hogy a versenyzők felszabadultak legyenek. Ön nem csak énekelni, hanem a produkciókat előadni is megtanítja az énekeseket?

Nem oktatom vagy tanítom őket, inkább mentor, afféle segítő vagyok mellettük a felkészülési folyamat alatt. A produkció létrehozása során a saját anyagaikból, elképzeléseikből és tehetségükből dolgoznak. Az én feladatom elősegíteni, hogy a versenyzők a lehető legtöbbet hozzák ki magukból. Egy műsorszámnak sok összetevője van: a dalválasztás, a szerkesztés, az előadásmód, a stílus, a hangulati elemek; ezekre mind oda kell figyelni és meg kell tanulni bánni velük. Rengeteg kérdés, probléma merülhet fel a hangképzéstől a fellépőruha kiválasztásáig – ilyen esetekben is közösen igyekszünk megoldást találni.

Hogyan zajlik a felkészítési folyamat?

A legelső feladatom, hogy segítsek nekik a dalok kiválasztásában. A dalválasztás minden esetben a sajátjuk: ők elhozzák, én meghallgatom, aztán együtt megbeszéljük, hogy az adott népdal valóban illik-e a hangjukhoz, stílusukhoz, vagy sem. Nem énektanárként közelítek feléjük, de gyakorló népdalénekesként, néprajzkutatóként és dalversenyek sokat tapasztalt zsűritagjaként az elméleti szaktudásom, illetve a zenész múltam tapasztalatait igyekszem átadni nekik. Általában csak kisebb dolgokban van szükség a véleményemre, annyira tehetségesek mindannyian. Ráadásul a versenyzők nagy része zeneiskolába jár(t), így elvileg minden szükséges tudásuk megvan a felkészüléshez. Vannak különleges próbákat igénylő produkciók, például Zsikó Zsuzsanna dudát utánzó éneklési stílusa. Úgy látom, neki az segített sokat, hogy dudazenész férjem, Szabó Zoltán bevonásával megtapasztalhatta, milyen az igazi duda hangja mellett énekelni. Általánosságban próbálom meggyőzni az énekeseket, hogy minél többször próbálják ki a versenyszámokat közönség előtt is, hogy érezzék a közönség szeretetét. Ezért szervezek nekik különböző fellépési lehetőségeket a kiállításmegnyitóktól a nyugdíjas klubokig.

Innen jött a börtönfellépés ötlete is?

Igen, azt gondoltam, jó edzés lenne minél nehezebb körülmények között szerepeltetni őket. Eszembe jutott, hogy a Fölszállott a páva című dal egy rabének. Lassan összeálltak a mozaikkockák, bennem pedig felvetődött a vakmerő gondolat, hogy szervezzünk egy koncertet a börtönbe. Nagyon örülök, hogy végül sikerült megvalósítani.

Milyen élmény volt ez a fellépés az énekesek számára?

Szerintem pozitív és negatív is egyben. Borzasztóan nehéz keserveseket énekelni egy ilyen társaság számára, ráadásul a börtön hangulata rettentő nyomasztó. Másrészt életre szóló élménnyel gazdagodtunk mindannyian. Igyekeztem változatosan megszerkeszteni a műsort, ezért az általam mentorált négy szólóénekes (Tintér Gabriella, Égető Emese, Varga Veronika, Zsikó Zsuzsanna) produkcióit a – részben ugyancsak hozzám beosztott – Tanyád együttes és Zsikó Zoltán zenekarának műsorszámai tették változatosabbá. Közben a dalokhoz kapcsolódóan egy néprajzi diavetítést is láthatott a közönség, s a dalok szövegeit is kivetítettük.

Milyen visszajelzést kaptak a fogvatartottaktól?

Száz elítélt előtt léptünk fel. A koncert a Fölszállott a páva című népdallal indult, amit hátborzongatóan felemelő élmény volt előadni. Több rab elsírta magát és olyan csend honolt az egész teremben, hogy még a légy zümmögését is hallani lehetett. A keservesek is hatottak, bár egy idő után már érzékelhető volt, hogy nézőink szeretnének végre jókedvre derülni egy kicsit. Ez a műsor vége felé közeledve, illetve a zenekari produkciók alatt természetesen maradéktalanul megvalósult. Amint pattogósabb zenekari szám hangzott fel, azonnal felélénkült az egész társaság. A hangulat a Rózsa Sándorról szóló közismert betyárballada éneklése során hágott a tetőpontra, mert ebben gyakorlatilag minden jelenlévő részt vett. A közös éneket követően egyöntetűen kértek egy ráadás cigány pergetőt, ami alatt többen táncra is perdültek, s gyakorlatilag egy nagy közös mulatással ért véget az este.

Itt most együtt szerepeltek az énekesek, de a műsor alatt ellenfelek lesznek. Ez a tény nem nehezítette a közös munkát?

Egyáltalán nem. Valóban ellenfelek, de a börtönfellépés alatt mégis egy csapat lettünk. Ez a „kaland” összehozta az egyébként külön dolgozó embereket. Senkinek nem jutott eszébe azon gondolkozni, hogy a versenytársaival énekel együtt, és nem akarták egymást elnyomni; barátként és nem ellenségként viszonyultak egymáshoz. Ez a szemlélet egyébként is idegen mind a népzenei mozgalomtól, mind magától a műsortól. Szerintem ez a barátságos hozzáállás a verseny hangulatának is jót fog tenni.

Videó ajánló

Olvasson tovább