A Helyben egy olyan embert mutatunk be, aki végveszélyben fogadta be a bajban levőket. Rendszerfüggetlenül, mindig azokat, akik bajban voltak. Felvételünk a Budakeszi úton készült. A 48-as szám alatt működött 1950-ig a Pax Gyermekotthon, amelynek lakói saját különleges önkormányzatukat Gaudiopolisnak, Örömvárosnak nevezték. Létrehozója Sztehlo Gábor evangélikus lelkész volt, aki gyermekmentő munkáját a német megszállást követően kezdte, és rövid időn belül harminckét házban adott menedéket kétezer embernek. Még az ostrom alatt beszélgetett arról a pártfogoltjaival, hogy ha egyszer ennek vége lesz, olyan közösséget hoznak létre, amelyet a gyerekek irányítanak, és „ahol ismeretlen a gyűlölet, ahol öröm és béke uralkodik”.
A háború után az ott maradó zsidó árvák mellé újak kerültek: Sztehlo Gábor befogadta az utcákon csavargó, sokszor fosztogatásból élő kamaszokatt éppúgy, mint a háborús bűnösök, vagy később az osztályidegennek minősített szülők gyermekeit. Neki mindegyik egyformán fontos volt. Aki bajban volt, azon segített. Az ő személye ihlette a Valahol Európában öreg tanárának alakját.
A Budakeszi úti Gaudiopolisnak saját alkotmánya, kormánya volt, a gyerekekből álló parlament törvényeket alkotott. Sztehlo rendszeresen tartott istentiszteletet, ahová a gyerekeket elvitte a szeretet, bár a részvétel nem volt kötelező: a gyerekállamban vallásszabadság volt. Aztán a hatalom megelégelte gyerekköztársaságot: 1950 elején az otthont államosították. Sztehlo Gábornak felajánlották, hogy legyen az intézmény vezetője, amely az állam által megszabott elvek alapján működik majd tovább, de ő ezt nem vállalta, és elbúcsúzott a gyermekektől, akik máig vallják: nélküle nem lennének azok, akikké lettek.
A Hely – Kossuth – december 26., péntek, 10.06-11.00
Szerkesztő: Vágner Mária
Műsorvezető: Farkas Erika
A belépéssel kijelenti, hogy elolvasta és elfogadta az Adatkezelési nyilatkozatot.