Tebenned bíztunk eleitől fogva: A Baross téri gyülekezet

Hallgassa meg!

Az adásban a kárpátaljai Kovács Sándor és Kovács Erika a gyülekezeti szolgálatukat mutatják be, majd a mezővári gyermekek énekelnek.

Budapesten, a Baross téri gyülekezet egy emlékkövet állított fel volt templomának helyén. A gyülekezetről Bagi László, Nemes Gyula és Zarándi Anikó beszél.

Fekete Ágnes áhítata:

„A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással.” Mózes első könyve 6,11

„Ki előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó voltam: de (Jézus Krisztus) könyörült rajtam” Pál apostol Timóteushoz írt első levele 1,13

Nemrég egy előadást hallottam egy Chris Rajendram nevű Srí Lanka-i katolikus paptól, aki az erőszakmentes életről beszélt. Nagy hatással volt rám, mindaz, amiket mondott. Azt mondta, ő nem szeret tréningeket tartani, nem szeret művi térben gyakorlatokat végezni arról, hogyan is lenne jó viselkedni, nem szereti ezeket a kommunikációs módszereket. Ő csak azt szereti, amikor teljesen jelen tud lenni valahol. Sokszor meghívják őt, mint kommunikációs szakembert messzi földre előadni, de ő soha nem csinál mást, mint egyszerűen igyekszik teljes valójával figyelni mindent, és ott lenni. Azt tapasztalja, hogy őt ezért is hívják meg. Egyszerűen, mert szeretik a jelenlétét. Minden oldalról körülírta azt az igazságot, hogy az erőszak igazi ellentétpárja a jelenlét. Mert minden erőszak azért születik, mert az ember elszakad a saját szívétől, már nem tud önmaga, nem tud szabad lenni, valamit nagyon akar, és elkezd roppant módon küzdeni. Már nem ajándék többé az élet, nem teremtmény az ember, hanem magunk csináljuk mintegy a dolgokat, és szép lassan kicsúszik minden a kezünkből, saját magunk fölött is elveszítjük a kontrollt. Istenhez csak úgy találhatunk el, ha megtanulunk igazán jelen lenni. Talán először úgy tűnik: Na, hát ennél mi sem egyszerűbb! Itt vagyok, körül nézek, érzem, hogy éhes vagyok, ekkor eszem, és így tovább. A valóságban azonban kiderül, hogy a legtöbbször nem vagyunk ott, ahol vagyunk. Mindig tervezünk, vágyunk valamire, vagy révedezünk a múlton, és ezekben a tervszövögetésekben észrevétlen is elveszítjük a kapcsolatunkat azokkal, akik most körül vesznek. Az ember magában kitalálja, hogy mi lenne jó a másiknak, most éppen mit kellene tennie, aztán ezt jó esetben csak elmondja, rosszabb esetben követeli, vagy megteszi a másik helyett. Ezek a folyamatok a szívünkben azok, amelyek erőszakossá tesznek. Gondoljunk csak vissza Kainra és Ábelre. Kain elgondolta, hogy áldozatukat Istennek hogyan kell fogadnia, és Ábelnek hogyan kellene viselkednie. Nem tudta elfogadni a kudarcot, a valóságot, ezért erővel megváltoztatta a helyzetet, és gyilkolt. A dolgok el nem fogadása, erővel való megváltoztatása az az út, amin haladva eltávolodunk a saját igazi mély álmaitól is, és a másik emerről is.

Pál, korábban Saul, meg volt győződve az igazáról. Lihegve szaladt, hogy a szent célt megvalósítsa, és Istennek le kellett segítenie szó szerint a lóról ahhoz, hogy lemondhasson akaratáról, és megtanuljon jelen lenni csendben, egy darabig még vakon is, belső világában. Isten nem tudja megszólítani azt, aki nincs igazán jelen. Nem tudjuk őt meghallani, ha állandóan lótunk-futunk, tervet szövünk, akaratunk gubancában élünk. Ezen a bizonyos előadáson hihetetlen nagy hatást váltott ki – szerintem mindannyiunkból – az a csendes jelenlét, amivel ott volt közöttünk valaki, aki valamit megsejtett életében már az erőszakról. Barátját szinte mellette lőtték le, átélte, hogyan gyilkolja egyik nép a másikat, és rájött, hogy itt valami nagyon mély és lényegi tévedés van az emberi szívben. Sajnos nem mondhatjuk el azt, hogy bármelyik vallás kivétel lenne, mert mindenütt vannak erőszakoskodók. Sőt, mindannyiunk szívében ott él valaki, aki minden áron győzni akar. Jézus akkor tudja szelídségét belénk ültetni, ha először igazán el tudunk érkezni ebbe a pillanatba. Ha meghalljuk a szívdobbanásunkat. Ha a szívünket úgy, ahogyan most van, oda tudjuk neki adni. Nem elképzelt vágyainkat erőltetjük, hanem arra, amink van, és úgy ahogy van, áldást kérünk tőle. Ez az igazi jelenlét. Ezt adja meg nekünk Isten. Ámen.

Tebenned bíztunk eleitől fogva – Kossuth – május 27., szerda, 13:30

Korábbi adások>>>

Videó ajánló

Olvasson tovább