Ádám Jenő, a Kodály-módszer kidolgozója

Hallgassa meg!

A Nyikolszk-Usszurijszk-i hadifogolytáborban Berecz Ottó készített egy zongorát, később pedig egy harmóniumot, majd hazakerülve itthon elkészítette az ottani harmónium mását, amelyet Hajdúszoboszlón a Városi Múzeumban meg is lehet tekinteni. Ennek kapcsán Berecz Csaba beszél apjáról és a hangszerről, majd Ádám Jenő szülőházába látogatunk el, aki a Kodály módszer kidolgozója volt. Végül a zeneiskola előtt felállított Ádám Jenő szobor avatásán Berkesi Sándort, Szalkay Lászlót és Zsigmond Attilát hallhatjuk.

Fekete Ágnes áhítata:

„Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek.” Máté evangéliuma 23,2

Végtelenül megindít engem Jézus szabadsága. Lehet, hogy egy egész regiment katona veszi körül, ő mégis szabad marad. Tényleg, mitől lesz valaki szabad? Mi az a tudás, hol szerezhető be az az ismeret, miféle képesség a szabadság? Hiszen annyiszor látja rabnak az ember saját magát. Szeretnék valamit megtenni, de képtelen vagyok rá. Tudom a jót, de a visszahúz a rossz. Ha akarom, ha nem, ez így van. Amit Jézus a farizeusoknak mond, számomra nagyon jó támpont. Nem attól lett szabad, hogy valami cukros szirupos szeretettel gondolt rájuk, akik az ellenségei voltak. Nem mondta nekik, jaj, mennyire szeretlek titeket, nem gondolt rájuk szimpátiával. Ez az igazság. Sőt, nagyon durva szavakat használt rájuk, „viperák fajzatai” – ezt mondta! Viszont képes volt valamire, amire mi sokszor nem, hogy szétválassza azt, amit mondanak attól, amit tesznek. És azt hiszem, ez a szétválasztás a dolgok titka.
Mi talán úgy veszítjük el a szabadságunkat, hogy ezt a szétválasztási képességünket elveszítjük. Ilyeneket mondunk például: „ez megőrült!” „Vagy, ez az egész ország egy őrület.” Vagy: „elegem van az egyházból!” Holott, az az igazság, hogy ma találkoztam olyan emberekkel, akik azt mondták, hogy… és az elmúlt héten háromszor megaláztak, és az az ember nekem rontott. Le lehetne tapasztalattá bontani az érzéseinket, de nem ezt tesszük, hanem valami gomolygó lila ködben szinte gerjesztjük magunkban a dühöt, és képtelenek vagyunk a szétválasztásra.
Jézus mintha ezt tanácsolná: Ha találkozol valakivel, mindig nézd meg, hogy hol ül. Ahhoz képest, amit mond, mit tesz. Mérlegelj, és aztán hallgasd meg, de ha nem követendő, akkor azt ne tedd, amit ő tesz. Szétválasztani a dolgokat. Mintha ez lenne Isten különös csodája. Ez a teremtői tett, ezt szeretné gyakorolni bennünk és általunk. Nem valami kényszeres méricskélésről van itt szó. Épp a szabadságról. A szabadság szétválaszt. A szabadság megismer.
Elképzelem, ahogyan Jézus ott állt a katonák köre közepén, amikor megkínozták Pilátus házában. Elképzelem, ahogyan talán száz-kétszáz felszerelt katona állt körben, ő egyedül megkötözve középen. Azt tehettek vele, amit akartak. Ott van, és néz. Egyetlen védekezésre alkalmas harci eszköze van, és ez a szeme. Biztosan látom, ahogyan minden egyes katona szemébe beletekint körbe fordulva. És abban egészen biztos vagyok, hogy van olyan szem, amelyik szelíden visszanéz, hiszen ő meséli el majd ezt a történetet Jézus feltámadása után. Minden katonában meglátja az embert. Ez az egyetlen esély akkor számára, hogy ember maradjon, hogy szeretetben maradjon. Szétválasztotta a helyzetet az emberektől. Szétválasztotta az embereket egymástól. Szétválasztotta ezt a pillanatot belső félelmétől. Ez a szétválasztás adta meg szabadságát.
Adja Isten, hogy amikor dühösek vagyunk, miért ne lennénk, hiszen emberek vagyunk, vagy félünk, vagy nem értünk semmit, akkor szét tudjuk Jézus segítségével választani a dolgokat, és minden mögött meglássuk Istent. Lehet, hogy nem látok mást, csak a halált, de ott van emögött is Jézus, a feltámadott. Ámen.

Tebenned bíztunk eleitől fogva… – Kossuth – október 14., szerda, 13:30

Korábbi adások >>>

Videó ajánló

Olvasson tovább