Adásunkban az egyetemes imahét megnyitó istentiszteletéből hallhatunk részleteket, majd Fekete Ágnes beszélget Fischl Vilmossal a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkárával. Végül Nacsinák Gergely András beszél az ortodoxia és az ökumené lehetséges útjairól.

Fekete Ágnes áhítata:

„Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jőjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa.” Máté evangéliuma 19,14

Jó dolog játszani. Felnőttek is egészen ki tudnak simulni, önfeledté válnak, amikor játszanak. Nemcsak Kosztolányi kérdezi meg kedvesétől: „Játszótársam, mond, akarsz-e lenni?” Hanem Isten is ezt kérdezi tőlünk: Akarsz-e életest játszani? Sokkal szebb és jobb az élet, ha így tekintünk rá. Amikor Jézus felnézett Zákeusra a fán, mintha ezt mondta volna. Ügyes bújócskás vagy, de most megvagy! Zákeus belement a játékba, lejött, és a házában folytatta a főzős játékot. A gazdag ifjúnak meg mintha ezt mondta volna Jézus: Akarsz monopolisat játszani? Akkor húzz egy szerencsekártyát! Nicsak, ez van rajta: mindenedet add el, és menj vissza a startmezőre. De a gazdag ifjú nem akart ilyet játszani. Kiszállt, nem úgy, mint Zákeus. Jézus szeretne velünk játékosan beszélgetni. Mert ezzel az ő nagy játékával felszabadít minket arra, hogy önmagunk legyünk, és igazán éljünk. De mi sajnos nagyon komoran ülünk, megvannak a magunk gyártotta szabályok, azokhoz kellőképpen ragaszkodunk is, és valami eltér, ha nem úgy mennek a dolgok, ahogyan szeretnénk, akkor dühöngünk. Mint valami Harpagon járunk-kelünk, és keressük biztonságunkat magunk gyártotta rácsaink mögött. De mintha Isten most azt kérdezné tőlünk: akarunk-e velem játszani? Vagy inkább farizeusok akarunk lenni? Akik mindig véresen komolyak, aki soha nem tévednek, akik fixa ideáikban élnek? Nagyon szűkös ez a világ. Isten világa ennél sokkal tágasabb. Hiszen megtehette volna, hogy az erdő fái tablettákat teremnek, azokat szépen beveszük, jóllakunk, és utána megyünk a gépeink mögé. De ő nem ezt gondolta ki, hanem egy ezer és ezer színben pompázó kertet adott, különféle gyümölcsökkel, amik különféle ízűek, különféle időben teremnek, ezekből főzhetjük mi a legfinomabb ételeket, és így élünk ezen a földön. Roppan különféleségbe helyezett minket, hogy kedvünk legyen játszani! Ezen az egyetemes imahéten igazán gondolhatunk sokféleségünkre, láthatjuk azt a nagy szabadságot, amibe Isten minket belehelyezett. Hány és hány féle úton juthatunk el ugyanahhoz a Mennyei Atyához!  Ha vállaljuk gyermekségünket, vállaljuk azt is, hogy nem tudjuk a teljes igazságot, nem vagyunk mindenhatók, hanem ez csupán az Isten tulajdonsága, akkor földi játék életünkben bizonyára megtaláljuk egymást is, gyermekségünkben egymásra bukkanunk. Ezt adja meg nekünk a mi Mennyei Atyánk! Ámen.

Tebenned bízunk eleitől fogva – Kossuth –  január 18., szerda, 13:30

Tovább a műsoroldalra>>>