A hét zeneműve

Johann Sebastian Bach: 12. kantáta, „Weinen, Klagen”

Bach „Weinen, Klagen” kantátája a húsvét utáni 3. vasárnapra készült, és 1714. április 22-én hangzott el első ízben Weimarban. Az ünnep liturgiája Krisztus mennybemenetelét készíti elő: az evangélium a Mester távozását, majd a végső ítéletkor való újra-eljövetelét mondja el. Salamon Franck kantáta-szövege ezt a gondolatsort követi, a zene pedig hét tétel keretében vezet a gyász és szomorúság kifejezésétől a végcél örömteli megnyugvásának megfogalmazásáig. A kompozíció hangnemi rendje félreérthetetlenül valósítja meg a világosság felé törekvés koncepcióját: a két kezdőtétel sötét f-moll hangneme után c-moll, Esz-dúr és g-moll tételeken keresztül a zárókorálban B-dúrhoz érkezünk.

A nyitó Sinfonia és az azt követő nagy kórustétel zenekari apparátusa oboán és a szokásos continuo-hangszereken kívül osztott hegedűket és osztott brácsákat foglalkoztat. Utóbbi meglehetősen ritka Bach kompozícióiban, és különös gazdag vonósszínt ad a hangzásnak. A korabeli affektus-tan szerinti legtragikusabb hangnem, az f-moll vezet be az ünnep hangulatába: a hegedűk sóhaj-motívumai fölött oboa-monológ szól.

A kantáta címét adó, „Weinen, Klagen” szövegkezdetű kórustétel Bach leghíresebb és legismertebb tételei közül való. Passacaglia, azaz folyamatosan ismétlődő basszusmotívum fölé írt variáció-sorozat. A négyütemes, kromatikusan ereszkedő moll-téma 17. századi eredetű, és számtalan példája ismert a Bachot megelőző barokk szerzők kompozícióiban. Gazdag harmóniai lehetőségeket rejt magában, kromatikájából és moll hangneméből adódóan. (A barokk chaconne-ok és passacagliák szinte kivétel nélkül mollban íródtak.) A tétel főrészében tizenkétszer hangzik el a basszustéma, csodálatosan gazdag és változatos harmonizálásban, a négy kórusszólam imitációval átszőtt polifon anyagának kíséreteként. A sírást és panaszt kifejező, sóhaj-szerű fő-motívum szólamról szólamra vándorol, és a sűrű kromatika mindvégig jelen van a zenében.

A nagyméretű, ABA szerkezetű tétel középrésze minden szempontból a nyitó lamentáció ellentéte. Tempója valamivel gyorsabb; hangszeres anyaga pusztán continuo-kíséretre szorítkozik. A kromatikát egyszerűbb diatónia váltja fel, és az ereszkedő „Weinen, Klagen” vokális motívumra skálaszerűen emelkedő témafej válaszol.

Az Asz-dúrban záró középszakasz után megismétlődik a főrész.

A kórus-passacagliát Bach évtizedekkel később újra elővette, és kisebb változtatásokkal a latin Credo-szöveg Crucifixus szakaszára alkalmazta. A h-moll misének ez a tétele az f-moll „Weinen, Klagen” kórussal szemben e-mollban íródott, és zenekari apparátusa két fuvolával bővül; a különleges osztott brácsák itt elmaradnak.

A nevezetes „Weiner Klagen” téma Liszt Ferencet is megihlette: a monumentális orgonamű szintén variációs elvű, természetesen a 19. század merőben más kompozíciós elképzelései szerint készült.

A 12. kantáta ciklikus felépítése számtalan testvérműénél kevésbé változatos és szimmetrikus. Egyetlen rövid recitativót tartalmaz, amit három különálló ária, majd zárókorál követ. Az áriák karaktere, formaválasztása, hangszerkísérete, kompozíciós technikája annál szélesebb skálát mutat. A No. 4 altária hagyományos da Capo-szerkezetű, és vokális szólamához oboa csatlakozik. A No. 5 basszus-ária kánon-technikával íródott: az obligát hegedű-páros, és a vokális, valamint instrumentális basszus-szólam négyese imitációkkal átszőtt polifon szövetet alkot. Az utolsó ária tenorszólama fölött koráldallamból alakított trombita cantus firmus szól, a tétel formai kerete pedig a régi német Bar-forma, azaz AAB modell. A különböző tételtípusok természetesen a szövegtartalom hű kifejezését szolgálják, a bachi gyakorlatnak megfelelően.

Visszatérve a „Weinen, Klagen” kórustétel befejezéséhez: az azt követő alt-recitativo (No. 3) megtartja a négyszólamú vonóskíséret és continuo együttesét. A hétütemes recitativo accompagnato a szövegfestés és zenei megjelenítés miniatűr mesterműve. „Isten országába csak sok megpróbáltatáson keresztül juthatunk be” – mondja a bibliai szöveg. Az énekszólam szűkített hármasai a földi megpróbáltatásokat, a vonósok ünnepélyes harmóniái pedig a végső megérkezést példázzák; az 1. hegedű teljes oktávot átfogó felszálló skálamenete az égbe vezető út jelképe.

A következő alt-ária szövege a recitativo gondolatának költői, szimbolikus kifejtése. „A kereszt és a korona együtt jár, küzdelem és győzelem egységet alkot.” Hosszú oboa-szóló vezeti be és zárja le a daktilikus ritmusban haladó tétel főrészét; a középrész a hangszeres és vokális szólam dialógusára épül.

A zárókorált leszámítva, a kantáta egyetlen dúr-tétele, a No. 5 basszus-ária a korál fejmotívumát, az alsó kvartról fellépő emelkedő pentachordot előlegezi. Az „Ich folge Christo nach” kezdetű ária Krisztus követéséről szól, jóban-rosszban, életben és halálban. A gondolat, mint Bach zenéjében annyiszor, a szólamok egymást követésében, azaz szigorú kánon-technikában ölt testet. A hangszeres bevezetőben három szólam imitációját halljuk, az énekszólam belépésével négyszólamúvá bővül a szerkezet.

A két hegedű koncertáló szerepet kap, a continuo pedig a polifóniában egyenrangúan résztvevő szólamként egyenletes nyolcadmozgással illusztrálja a mestere nyomdokain fáradhatatlanul haladó ember útját.

Az utolsó ária formai szerkezetét koráldallam határozza meg. A tenorszólam mellé ugyanis nem társul a vokálissal egybefonódó hangszeres szólam, hanem a trombita a „Jesu, meine Freude” kezdetű korál díszített változatát játssza, cantus firmus gyanánt: a korál AAB felépítése alkotja a tétel fundamentumát. A nyolcütemes continuo bevezetés változatlanul tér vissza az ária végén, amelynek szövege ismét a sötétségből a világosság felé való törekvés optimizmusát példázza. „Légy hű, és minden szenvedés csekélynek tűnik. A zápor után áldás fénye derül: minden vihar elmúlik.”

A 12. kantátát záró korál, a „Was Gott tut, das ist wohlgetan”, a szokásos négyszólamú harmonizálást 5. szólammal gazdagítja. Bach a kórusszólamok fölé diszkantként önálló hangszeres szólamot ír: valószínűleg bármilyen magasfekvésű instrumentum játszhatja, a kézirat ugyanis nem tartalmaz konkrét megjelölést. A pompás polifónia méltóképpen ellensúlyozza a nyitó kórustétel nagyságát.

Videó ajánló

Olvasson tovább