Sallai András egykori műkorcsolyázó vall hitéről és gyülekezeti szolgálatáról, majd Kutasiné Molnár Boglárka és Andrási Károlyné Tóth Franciska a KOEN alapítvány nyári tábori programjáról beszél.

Fekete Ágnes áhítata:

„Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban úgy tett, mintha tovább akarna menni. De azok unszolták és kérték: Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már! Bement hát, hogy velük maradjon. És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. Ekkor megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt” Lukács evangéliuma 24,28–31

Jézus négy gesztusa látható az emmausi tanítványok történetében.

Az első az, hogy velünk vándorol. Ha most gyorsan meg kellene fogalmazni, hogy mit kérünk Istentől, bizonyára lenne benne egészség, talán béke, erő, lennének tárgyak, sikerek elérése. De Jézus elsősorban nem adni akar nekünk, hanem velünk lenni. Nem azért van velünk, mert ezt tudjuk, nem azért, mert tapasztaljuk, hanem egyszerűen ott van és létezik velünk. Erich Fromm híres könyve, a Birtokolni vagy létezni? szembeállítja ezt a két értékrendet, és azt állítja, hogy át kell engednünk magunkat a létezésnek ahhoz, hogy igazán felszabaduljunk az életre. Jézus velünk van.

A második gesztusa Jézusnak az, hogy kérdez. Szerintem sokan elmondhatják itt, hogy egyszer az életükben meghallották Jézus kérdését. Valahogy a szívünkben ott van: Ki vagyok én? Miben bízom? Mitől félek? Jézus ezekben a kérdésekben van jelen. Mert Ő kíváncsi. Jaj, milyen sokan úgy magyarázzák az Isten dolgait, mint egy fejbecsapós játékot: Mondjad, de nem érdekel a kérdésed, mert én tudom a választ. Van is egy ilyen vicc, hogy Jézus a válasz. De mi a kérdés? Pedig ha Jézus jelen van az életünkben, akkor ez azt is jelenti, hogy nincs messze a kérdéseinktől. Ezek a tanítványok azonban nem akarták Jézus kérdéseit igazán meghallani, csak a magukét mondták.

Ezért jött Jézus harmadik gesztusa, a próbatétel. Úgy tett, mintha továbbmenne, és várta, hogy a tanítványok unszolják: Ne menj el! Maradj itt!  Sokszor megtörténik az életünkben. Apró döntéseket kell meghoznunk. Most nem birtokolni, hanem lenni akarok. Ne menj el! Most nem számít, hogy már este van, úgyis alszunk. Ne menj el!

És ott benn a házban megtörténik Jézus negyedik gesztusa, hogy megtöri a kenyeret. Nem felemeli, nem átadja, hanem megtöri. Itt minden szó véget ért, feleslegessé vált. A szavak már nem tudnak semmi lényegeset kifejezni. Jézus ezzel a tettel mutatja meg magát. A kenyér az, amiért annyit fáradozunk, a kenyér hiánya az, amitől félünk. Az emberi élet maga a kenyér. És Jézus ezt törte meg. Ez olyan nagy titok, nem tudjuk, miért van ez így? Mennyi, de mennyi sorsot látunk, akik nem tudnak életük töréspontjaival szembenézni, és boldogtalanok maradnak. Itt viszont az történt, hogy az emmausi tanítványoknak széttört az álma, amit vágytak a Messiástól, viszont felismerték Jézust a kenyér megtöréséről. Épp a törésponton tudott betörni a feltámadás fénye.

Jézus velünk vándorol.  Jézus kérdez, Jézus megtöri a kenyeret, és azon keresztül világosságot gyújt. Ezt adja meg nekünk Isten! Ámen.

Tebenned bíztunk eleitől fogva – Kossuth –  április 26., szerda, 13:30

Szerkesztő-műsorvezető: Fekete Ágnes

Tovább a műsoroldalra>>>