Egyéb

"Tebenned bíztunk eleitől fogva...ˇ: A tiszteletről

Az augusztus 16-i adás tartalmából

Az adásban a Kárpátalján élő Miklósi Ferencné, Ida néni mesél az éltéről.

Fekete Ágnes áhítata:
„Végül elküldte hozzájuk a fiát, mondván: ‘A fiamat majd tiszteletben tartják.’” Máté evangéliuma 21,37

Különös szava nyelvünknek az, hogy tisztelet. Általában inkább a szolgálat, a liturgia, a térdhajtás képe áll amögött, amikor összegyűlnek az emberek a templomban, de magyarul azt mondjuk istentisztelet. A tisztelet azt jelenti, hogy valakinek díszt adni, valakit méltatni, nagynak tartani, megkülönböztetni magunktól. Olvastam, hogy egy bebörtönzött papnak kellett végigélnie azt, ahogyan gúnyolódnak a papi ruhával. Majd a vallató tiszt még azt is mondta, hogy ha Mátyás  király koronázó palástját adnák rám, azt is magamra venném. Azt írja, számára különös tapasztalat volt akkor az, hogy az emberi életben a tiszteletadás területei összefolynak. Ha érzéketlen az ember az iránt, ami a múltban érték volt, akkor az Isten dolgai iránt is azzá válik. Mintha összefolyna ez a két szemlélet. Mintha minden tisztelet arról szólna a mélyben, hogy maga az emberi közösség az, amelyik a tiszteletet megkívánja. Mintha ez lenne a kapu ahhoz, hogy jól lássuk a múltat is és a jelent is.

Az evangélium mondata az Atya belső hangját tükrözi. Arra gondol magában, talán a fiamat tisztelik majd. Talán a hozzám való kötődése, az, hogy ő az utódom, tiszteletet, elismerést, megkülönböztető figyelmet vált ki az emberekből. Azonban nem ez történt, hanem az eddigieknél még fájdalmasabban megalázták őt.

Tisztelet nélkül nincsen élet. Tisztelet nélkül Nem jutunk Isten közelébe. Ez az a magatartás, amikor a másik fontosabbá, fényesebbé, előrébb valóvá lesz az életemben.

Sokan úgy gondolják, hogy a protestantizmus, amikor megkérdőjelezte az egyházi hatalmaskodást, akkor magáról a tiszteletről is lemondott. Van, aki azt is gondolja, hogy az egyházi kultusz eszközei is csak nevetséges tárgyak, mivel nem tiszteljük őket. Azonban, ha alaposabb kutatás tárgyává tesszük eleink szándékát, akkor kiderül, hogy a tisztelet megadása számukra nagyon fontos volt, és szélsőségeseknek tartották azokat, akik nem így gondolkodtak. Abban a korszakban a vitatkozásnak is nagy kultúrája volt. A tisztelet azonban kijárt mindegyik félnek.

Ezért volt nagyon furcsa, amikor évekkel ezelőtt Szent István ereklyéjét protestáns elvekre hivatkozva húsdarabnak minősítette valaki. Ha mi nem is tulajdonítunk neki semmiféle erőt, de a tiszteletet megadjuk annak, aki számára ez fontos, és annak is, akit hordoz.

Persze talán akad olyan, akinek a tisztelet kapcsán szörnyű mondatok jutnak most az eszébe gyerekkorából. Talán egy felkiáltás: „Nem tiszteled apádat? Milyen szemtelenség ez!” Isten tisztelete nem önmagáért a tisztért való, hanem a létezésért. Mint ahogyan anyánkat és apánkat is az élet folytonossága, megkapása és átadása láncolatában tiszteljük, ugyanígy tesszük egymással az emberek közösségben. Nem érzelmesség az élet, hanem tisztelet dolga. Mivel mindent ajándékba kaptam, nem vagyok birtokosa az életnek sem. Egyedül meghalnék, ezért csak tisztelettel közeledhetek mindenhez és mindenkihez. Így van ez még akkor is, ha gyerekkori kiabálásokra emlékszünk, és akkor is, ha nehéz megtalálni sokszor a tisztelet igazi okát. Isten nem úgy kér tiszteletet magának, mint egy katona, hanem úgy, mint a szerető Atya küldötte. Ő helyezett bele minket a történelembe az embere közé, akiket tisztelhetünk még akkor is, ha ez néha nagyon nehéz. Az igazi és mély tisztelet lelkét oltsa belénk Isten! Ámen.

Hallgassa meg!

Tebenned bíztunk eleitől fogva – Kossuth –  augusztus 16., szerda, 13:30

Szerkesztő-műsorvezető: Fekete Ágnes

Tovább a műsoroldalra >>>

Videó ajánló

Olvasson tovább