Cílea négyfelvonásos operája az emberiség történetének egyik első igazi sztárja, a Comedie Francaise vezető színésznője életét dolgozza fel.
Az opera ősbemutatója 1902. november 6-án volt, a Milánó-i Teatro Lirico-ban. Magyarországon 1934. január 2-án, a Budapesti Operaházban játszották először.
Adriana Lécouvreur (1692-1730), a francia színésznő létező személy volt, 13 éven át játszott a Comédie Francaise-ben. Hódolói közé tartozott. XV. Lajos fél udvartartása, közöttük neves irodalmárok és művészek is. Az ünnepelt katonatiszthez, a nagyvilági hölgyek kegyeltjéhez, Maurizióhoz, Saxonia grófjához kilenc éven át tartó bensőséges viszony fűzte. 38 évesen halt meg, sokáig úgy hitték a király egyik szeretője mérgezte meg féltékenységből, utóbb azonban sokkal prózaibb ok derült ki: vérhas végzett vele. Temetése sem volt bonyodalommentes, mert az egyház megtagadta szentelt földbe helyezését. Voltaire tiltakozása jeléül, egyben művészetének emléket állítva írta meg Elégia Lecouvreur kisasszony halálára c. költeményét. Scribe színdarabjában a faragatlan, csak a katonáskodáshoz értő grófból szentimentális, lovagias, elegáns világfi lett, méltó partnere a művészet iránt elkötelezett Adrianának, így került át az opera szövegkönyvébe is. Létező személy volt a darab több más szereplője is.
Az opera cselekménye:
1. felvonás: A színház zöld termében színészek két különböző bemutatóra, Racine Bajazet c. tragédiájára és Regnard Szerelmes levelek c. komédiájára készülnek. Közben jelmez- és gázsiigényeikkel egyre a mindenütt jelen lévő és mindenkit nyugtatgató igazgatóhoz, Michonnet-hez futkosnak. A lázas készülődésbe toppan be Bouillon herceg, Duclos kisasszony idős pártfogója és hűséges kísérője, az abbé. Közben Adriana tűnik fel, amint szerepét mondja, mindenki csodálattal bámulja máris kész produkcióját. Michonnet – aki bár titokban szerelmes a színésznőbe, egyben hűséges barátja és bizalmasa – és Adriana kettesben maradnak. Az igazgató tesz egy bátortalan kísérletet házassági ajánlata megismétlésére, de a lány kedvesen elhárítja, s a katonatiszthez, Maurizióhoz fűződő szerelméről beszél, akiről csak most tudta meg, hogy valójában szász királyi herceg. Bouillon herceg bosszúsan tér vissza. Duclos kisasszony öltözőjében megtalált egy levelet, amelyet Maurizio írt, s amelyben találkára hívja a lányt. A levelet valójában nem a színésznőnek, hanem a hercegnének írták, de ezt férje nem tudja, s szeretője hűtlenségét véli felfedezni. Elhatározza, hogy – bármi áron is, de – leleplezi a titokban randevúzókat.
2. felvonás: Bouillon hercegné egy Szajna parti villában várja a férfit, akit szeret. Valójában ő írta ugyanis a levelet, amit becsempészett férje (általa régóta ismert) szeretője öltözőjébe. Maurizio késve érkezik, elmondja, úgy érzi, végig követték, amióta a színházból elindult. Őszintén feltárja, már nem szereti a hercegnét, szíve másért dobog. A hercegné szemére veti, tudja ki a vetélytárs. Váratlanul hangok hallatszanak: a herceg és az abbé az. A hercegné egy szomszéd szobában, a szekrényben rejtőzik el, így az a látszat, hogy a gróf valóban a színésznőre várt. A herceg valósággal felkínálja Duclost, ekkor azonban újabb bonyodalom támad, megérkezik Adriana is, s nyomában Michonnet, aki tudomást szerzett a levélről, s megkísérli színésznőjét, Duclos kisasszonyt kimenteni a csávából. Mindenki a rejtőzködő nő keresésére indul. Adriana kettesben marad Maurizióval. Megvallják egymás iránti szerelmüket, a gróf – hogy kedvese érzéseit ne sértse – azt hazudja, fontos diplomáciai tárgyalása volt egy befolyásos asszonnyal, akit éppen emiatt nem nevezhet meg. Hirtelen sötétség borul a palotára. Michonnet megtalálja a rejtőzködő nőt, meggyőződik arról, hogy nem Duclos kisasszony az, de a sötétségben nem ismeri fel a hercegnét. Adriana segít elmenekülni az ismeretlen asszonynak, kilétére ő sem jön rá, de megsejti, hogy több van közte és Maurizio között, mint amit szerelmese mondott neki.
3. felvonás: Néhány hónappal később a herceg bált ad, idevárják a hosszú oroszországi útjáról most visszaérkezett Mauriziót is. Az est fénypontja a Páris ítéletét felelevenítő pompás balettbemutató. Adriana és a hercegnő beszélgetés közben hirtelen rádöbbennek, ők álltak egymással szemben a Szajna parti palota besötétített szobájában. A társaság követelésére Adriana is műsort ad. Racine Phedrájából mondja el a hűtlen asszony monológját, szavait egyenesen a hercegnéhez intézve.
4. felvonás: Adriana visszavonult a színpadtóI. Szerelmese nem jelentkezik – időközben politikai okok miatt börtönbe zárták, de Michonnet segített kiszabadulnia -, mindenki elfordult tőle, csak a régi barát, Michonnet van mellette, aki titokban már elküldetett Maurizióért is. Minthogy közeledik névnapja, ajándékok érkeznek számára, egykori kollégái keresik fel kérve, térjen vissza közéjük. Az egyik ajándékként kapott dobozban egy csokor hervadt ibolya található – egykor ő adta a grófnak -, mellette Maurizio bocsánatkérő levele. Adriana boldogan szippant bele illatába, nem tudván, hogy a levelet a hercegné hamisította, s a csokrot gyorsan ölő méreggel itatta át, hogy így szabaduljon meg szerelmi vetélytársától. Megérkezik Maurizio is, boldogan öleli magához szerelmét, de már késő, a lány ereje egyre fogy, s a gróf karjaiban hal meg.
A belépéssel kijelenti, hogy elolvasta és elfogadta az Adatkezelési nyilatkozatot.