Egyéb

Kárpátaljai segély '89

A temesvári forradalom közelgő 25. évfordulója alkalmából azokat az embereket kerestük, akik tüntetettek a jogfosztott erdélyi magyarságért, vagy éppen adományokat gyűjtöttek és vitték a határokon át. Felhívásunkra, amely mostanra már lezárult, nagyon sok nézőnk jelentkezett. Ezeket a történeteket decemberben – a teljesség igénye nélkül – láthatják a közmédia csatornáin.

1989 decemberében Kárpátalján a temesvári események hatására szinte felizzott az erdélyi magyarsággal való lelki közösség. A romániai forradalom napjaiban az alig pár hónapja megalakult Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség hirdette meg a segélygyűjtést. A megyében négy gyűjtőpontot alakítottak ki. Az egyik a munkácsi II. Rákóczi Ferenc Középiskolában működött.

“‘89-ben a kárpátaljai emberek sem voltak túl gazdagok, de azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon őszinte segítséget tapasztaltunk. Pénzadományt is gyűjtöttünk, ruhaadomány, tartós élelmiszerek – ezeket mind teherautókra rakták a falvakban, behozták ide, itt lepakoltuk. Összegyűjtöttük a tornaterembe és azután, amikor megérkeztek a kamionok, közös erővel megpakoltuk ezeket a kamionokat.” /Gulácsy Géza alelnök, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség/

Munkácson három, Kárpátalján összesen tíz kamionnyi adomány gyűlt össze pár nap leforgása alatt. Az őstermelők zsákszámra hoztak szemesterményt és burgonyát is a gyűjtőpontra.

Ez a tornaterem teljesen megtelt adományokkal. Egy kis folyosó volt középen, ahol el lehetett járni. Minden falunak meg volt a helye, külön szortírozva voltak és Gajdos Olga néni a cetlivel itt jegyezte, ki mit hozott, mennyit hozott, hová tegyék le. Ő irányította itt helyben ezt az egész akciót.“ /Gulácsy Géza alelnök, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség/

A kárpátaljai segélykonvoj Románia területén egyesült. Ott már a helyi hatóságok irányították a szállítmányt. A munkácsiak adományai a nagybányai elosztóközpont érintésével Kolozsvárra kerültek.

Az egész akciónak a KMKSZ akkori elnöke, Fodó Sándor volt a motorja, a lelke. Ő verbuválta a csapatot is. Amikor eljöttek ide a mikrobusszal, én még nem is tudtam akkor, hogy megyek majd Erdélybe. Aztán valahogy így menet közben odamentem Sándorhoz és mondtam neki: “Sándor, én is mennék veletek.” Azt mondja: “Gyere!”. Aztán így beültem én is a mikrobuszba. Elmentünk, Kovács Miklós, Molnár László, Zseliczky József, Fodor Géza, vagy éppen Debreceni Mihálynak a nevét említhetném meg, akikkel együtt mentünk és vittük ezt az adományt.” /Gulácsy Géza alelnök, Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség/

Túlzás nélkül állítható, hogy 25 évvel ezelőtt az egész kárpátaljai magyarság megmozdult, hogy a Szovjetunió végső időszakára jellemző totális áruhiány ellenére segítsen a romániai nemzettársainak. A Caucescu-diktatúra bukásának napjaiban az erdélyi magyarokkal való szolidaritás nyílt kifejezése volt a KMKSZ történetének első tömeges akciója.

Vissza a Kárpát Expressz oldalára>>>

Videó ajánló

Olvasson tovább