Darvas István rabbi a hetiszakaszról beszélt.

Mi a mostani hetiszakaszunk neve, mit lehet tudni róla?
Becháálotchá a hetiszakasz neve, ez azért is fontos, mert három héttel ezelőtt, amikor elkezdtük olvasni Bármidbár könyvét, akkor gondolom nem csak én jegyeztem meg, hogy mennyivel olvasmányosabb ez a könyv, mint az előző, a Vájikra, Mózes III. Könyve. Persze az igaz, hogy a Bármidbár első két hetiszakasza nem minden értelemben igazolta, talán a mostani, a Becháálotchá az első, ami azoknak is olvasmányosnak tűnhet, akik nem héberül, vagy kommentárok nélkül olvassák azt.

Mi a lényege a hetiszakaszunak?
Két olyan gondolata van, amit szeretnék kiemelni. Az egyik, egy érdekes előírás, amivel találkozunk ebben a szidrában, a második Pészach lehetőségével. Nem véletlenül használom a lehetőség kifejezést, mert alapesetben mindenki megtartotta a Pészachot Niszán hónapban. Igen ám, az is kiderül a Tórából, különböző okokból kifolyólag, amelyek azért objektív okok voltak, néhányan képtelenek voltak megtartani a Pészachot a megfelelő időben az előírások szerint. Ekkor történt egy váratlan fordulat. Izrael fiai elkezdték kérni, követelni, reklamálni a micva teljesítésének a lehetőségét. Azt mondták, miért legyen megvonva tőlük a Pészach áldozat bemutatásának lehetősége az objektív okok miatt. Ezzel születiok meg a pótlólagosan teljesíthető micva lehetősége. Látszólag úgy tűnik, hogy az Örökkévaló díjazza Izrael népének azon szándékát, a micva teljesítésére, s valóban úgy tűnik, ez a lelkesedés az Örökkévaló szándékát is befolyásolni tudja és eltekint attól, hogy csak egy időpontot jelöl ki ennek a micvának a teljesítésére, ad egy másik lehetőséget. A Tórában ez az egyetlen ilyen és ez azért is fontos, hogy tudjunk az előírásról, másrészt pedig, emlékeztessen minket arra a lehetőségre, ha kellő lelkesedéssel próbálunk menni a miva teljesítésében, vagy az életben a megfelelő irányba, akkor megkapjuk a támogatást, a lehetőséget a Jóistentől.

Mi a másik gondolat?
A másik, amiről szót kell ejteni, az a láson hárá következménye, a poklosság büntetése, de nem a megszokott kontextusban. Lehet újfent kárhoztatni a láson hárának, a rossznyelvűségnek a gyakorlóit. Mi általában azt a tevékenységet soroljuk ide, amikor valaki egy harmadik személyről szinte kizárólag dehonesztáló megjegyzéseket tesz, mindezt úgy, hogy az illető nincsen jelen. Előfordulhat az is, hogy igazat szól róla, de azért az emberek nagy része ilyenkor képes túlzásokba esni.

Mi a büntetése ennek?
Az örökkévaló végtelen kegyelméből nincs ennek látható büntetése, de a Tórában egy poklosságnak nevezett betegség volt a láson hárának a következménye. Előfordulhat az is, hogy az Örökkévaló azért is tekintett el az ilyenfajta szankcionálástól, mert túl sokan gyakorolták a rossznyelvűséget. Azonban visszatérve a hetiszakaszra és a láson hárára, még Mirjam is, Mózes testvére is ilyesfélére vetemedett. Ennek meg is lett a következmény, poklos lett. Mindez úgy múlt el, hjogy egyrészt letelt az idő, amíg poklosnak kellett lennie, másrészt pedig Mózes imádkozik a testvére gyógyulásáért. Ez az ima nem hosszú, így szól: Istenem, kérlek gyógyítsd őt meg! Mózes szavai meghallgatásra találnak, így Mirjam meggyógyul. Itt láthatjuk azt Mózes kapcsán, hogy valamennyiünknek kötelessége, hogy nem csak a szűk környezetünkben, hanem a tágabban tudunk beteg emberről, legyen szó zsidóról és nem zsidóról, kötelességünk érte imádkozni, legalább egy ilyen rövid, de akár hosszabb imával.

És ilyenkor ezt ki lehet egészíteni a beteg meglátogatásával, mint az egyik legnagyobb micvával?
Igen, de azt is figyelembe kell venni, hogy úgy és akkor látogassuk meg a beteget, hogy az neki legyen a legmegfelelőbb, ne a saját lelkiismeretünk nyugtatásáért tegyük meg, hanem azért, hogy valóban segíteni tudjunk.

Visszatérnék a rossznyelvűségre.
Igen, mint említettem, ennek ma már látható következménye nincsen, de ez nem jelenti azt, hogy nem kapunk ezért büntetést. Előfordulhat, hogy ma nem látható a láson hárá büntetése, de láthatatlan következmény lehet, elviszi a lelkünket olyan irányba, amit nem szeretnénk, ezért ma a büntetés nélkül kell magunka távol tartani a rossznyelvűségtől, még akkor is, ha ezt olyan sokszor követik el, hogy szinte már micvának tűnik.

Már beszéltem Önnel arról, hogy csak tőlünk függ a Messiás eljövetele, így használjuk ki azokat a napokat, amikor a Tórát olvassuk. Most mikor kerül sor erre az OR-ZSE zsinagógájában?
Hétköznap, hétfőn és csütörtökön olvasunk a Tórából, reggel fél nyolckor kezdünk imádkozni, itt nagy szeretettel várunk mindenki, aki minjenben szeretne imádkozni, hogy a Tórát, az Élet Fáját olvashassuk, így is segítünk, hogy abban a fában könnyebben kapaszkodhassunk meg. Tudni kell a Tóra olvasása, tanulása nélkül nehéz érdemben a zsidóságról beszélni, ezért is biztatok mindekit arra, hogvy keressen minél közelebbi kapcsolatot a Tórával.

A zsinagógákban szokás, hogy a reggeli imádkozás, a Tóra olvasása után, a munkába, a dolgukra igyekvő emberek kapnak egy kis kávét. Így van ez Önöknél is?
Természetesen nálunk is van erre lehetőség. Nagyon fontos, hogy minderre ima után kerüljön sor, hiszen akkor már a lelkük felfrissült, így párosulhat ezzel a felfrissült test is.

Sok zsidó van, aki elmenne egy ilyen imádkozásra, de nem tud még tfilint kötni magára, az is lehet, hogy nincs is neki. Mit tesz ilyenkor az OR-ZSE rabbija?
Ha valaki váratlanul érkezik, akkor megosztjuk a tfilinjeinket, ez azt jelenti, ha valaki teljesítette ezt a micvát, akkor az átadja a tfilint a másiknak. Amennyiben valaki rendszeresen járna, akkor támogatjuk azt, hogy tudjon magának saját tfilint szerezni, olyat, ami kóser és nem túl drága.

Köszönöm a beszélgetést, a tanítást.

Breuer Péter

Az interjú a 2015. június 5-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Halljad Izrael műsoroldal >>>