Egyéb

A bennünk lévő Szentély - Markovics Zsolt főrabbi a hetiszakasz kapcsán beszélt a szépségről, a megszokás elleni tettekről

Újra elkezdtük olvasni a Tórát, most melyik hetiszakasz van soron?
Hallgassa meg!

Noah szidráját olvassuk fel a zsinagógákban, s ha nem baj, akkor én kérdeznék most: miért él, mi és kik jelentik az élet értelmét, mi az, ami vezeti az útján?

A válasz roppant egyszerű: az utódaim, az Örökkévalóval való kapcsolatom, ezért is pörgetem végig minden évben a Tórát, mert ez megnyugvást, tanítást ad, s ezt minden évben jó felfrissíteni.

Pontosan erről szól Noah hetiszakasza, látunk egy embert, akiről azt írja a Tóra: egy egyenes, igaz ember a nemzedékében, itt a saját nemzedéke kifejezés is nagyon fontos és ez az ember elkezd építeni valamit isteni parancsra. Egy bárkát, aminek az építése, min tudjuk, majdnem 150 évig tart, hiszen az akkori kor technikai eszközei nem teszik lehetővé, hogy ezt a munkát gépekkel, számítógépes technikával, gépekkel végezze el. Mit tesz ez az ember? Az emberek csodálkoznak, hogy ez az ember mit csinál. Senki nem hallja meg a hangját, senki nem figyel arra, hogy valami jöhet, ez az ember valamit készít, olyasvalamit, amit még senki nem csinált. Ha arról beszélünk, hogy kiért, miért él az ember és azt feleljük, hogy mindig a gyermekeiért. Ott van Noé három gyermeke, Sém, Chám és Jáfet. Ebben a három névben sokkal több van! Ha azt kérdezzük meg egymástól, hogy milyen módon kell megélnünk a zsidóságunkat, milyen gondolt, milyen identitás, milyen tetteken és milyen cselekedeteken keresztül, akkor ez a három név ad három útmutatót. Sém mit jelent? A Név, a Mindenható. Az embernek kell hogy legyen egy alapvető hite, ezt a világot nem mi irányítjuk, nem mi hoztuk létre, de ugyanakkor – és ez a legszebb tulajdonsága az életünknek, a hagyományainknak -, mindig fennáll a választás lehetősége, hiszen szerves, tevékeny résztvevői vagyunk. Ha ezt a zsidó életre fókuszáljuk, akkor Sém mellé kerül a Chám, ami azt jelenti forró, meleg. Kell hogy legyen bennünk tűz! Van egy régi elbeszélés, amelyben a jeruzsálemi szentély égő romjainál ott ál az utolsó főpapja a szentélynek,s azt kiabálja, felnyúlva az égbe: Vedd vissza a templom kulcsait, mert nekem már nincs szükségem rá! Ekkor az elbeszélés szerint az Örökkévaló lenyúl és elveszi a kulcsot. Ám ez a kulcs később minden egyes zsidó ember szívében ott lehet és ez a Chám, a melegség, a tűz ott kell legyen, hogy előrébb vigyen bennünket. Ott van a harmadik név, Jáfet, ami annyit tesz, szépség, koronája valaminek. Nem szabad, hogy az életünk megszokott dologgá váljon! Ne azért menjünk el reggel imádkozni, mert megszoktuk azt, ne azért gyújtsanak péntekenként az asszonyaink gyertyát, mert megszokták, ha beköszönt a Sábesz, akkor meg kell gyújtani a gyertyákat. Ne legyen ez egy szokványos történet, legyen benne egy Jáfet, egy szépség. Felmerül a kérdés: hogyan lehet ezt a szépséget megfejteni, megoldani? A szépség kétféle módon közelíthető meg: egyrészt legyen meg az a belső igény a szépségre, legyen ez a lelki szépség és kell egy külső szépség is. Mi történik a Jom kipur után Izraelben? A vallásos emberek elindulnak és elkezdenek etrogokat választani, mert nem mindegy, hogy a sátoros ünnepen milyet használnak majd. Ez a külső szépség iránti igény is kell. Gyönyörű a lelki szépség, amikor így gyújtjuk meg a gyertyát, de legyen ott mellette a terített asztal, valamint a megvetett ágy, ez már a külső, a tárgyi szépség iránti igényt jelenti. Mindenki, aki szülő, akinek vannak gyermekei, azt kívánja, a gyerekei legyenek nagyobbak nála, erősebbek, okosabbak. Noé története éppen ennek a szimbóluma.

Beszélt az előbb a második Szentély pusztulásáról. Manapság zsidók és nem zsidók is munkálkodnak azon, hogy felépüljön a harmadik Szentély. Ön mit gondol erről?

Azt gondolom, ez a szentély megvan, de ez nem tárgyi szentély. Van egy nagyon szép tanítás a zsidó hagyományvilágnak, minden alkalommal, amikor valamilyen parancsolatot teljesítünk, valami jót teszünk, mint a múltkori ételosztás, a világ megjavítása érdekében, ami nem csak a tetteinkre, hanem egy globális közösségre vonatkozik, mert nem csak a saját zsidó testvéreinkkel kell jót tennünk, hanem más embertársainkkal is, mert ez vezet a világ megjavításához, amikor építjük a saját magunk Szentélyét. Azt gondolom, ez a Szentély kisebb értelemben a család, tágabb értelemben pedig a közösség.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter

Az interjú a 2016. november 4-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Videó ajánló

Olvasson tovább