November 28., hétfő:
Gál Zoltán
Az 56-ban íródott versek elsô hallásra játékosak, ritmikusak. Vihar elôtti feszültség, szikrázik szinte a levegő. Pattanásig feszül a húr s az üstdobos már emeli magasba a karját… Ezek juthatnak a rádióhallgató eszébe, nem véletlenül, egy zeneszerzô, zenész versei hallatán – mondta Kovács Katáng Ferenc a Svédországban élő Gál Zoltán verseiről.
November 29., kedd:
Szokolay Zoltán
Valaha író voltam – valaha jó volt írónak lenni. Öröm volt szavakat keresni az érzésekhez, gondolatokhoz; látni, ahogy a megszületés pillanatában felkel a papírról és útnak indul – mert segíteni akar a világon – a vers, a novella; hallani, ahogyan elhangzik (mert igen: verset mondani is jó volt valaha!); figyelni, amint megértik, s ahogyan odaszáll ahhoz a lélekhez is, akinek a szerző szánta. – mondja magáról Szokolay Zoltán. A verseket maga a költő tolmácsolja.
November 30., szerda:
Dimény Haszmann Árpád
Dimény minden esetben olyan beszélő benyomását kelti, aki tudja a szava értékét, tudja, hogy mi az innen, hol a túl, aki tudja, a költészet nem más, mint formában elmondott fájdalom, öröm, szerelem, gyász. Így jellemzi a fiatal erdélyi költőt Demény Péter irodalomtörténész. A verseket most maga a költő, Dimény Haszmann Árpád tolmácsolja.
December 1., csütörtök:
Mirtse Zsuzsa
Mirtse Zsuzsát kezdettől fogva a hiteles létezés és az emberi kapcsolatok üveg-törékenysége foglalkoztatja leginkább. Ezekből a cserépszilánkokból építi tovább most is költői világát, bekapcsolódva a magyar költészet hagyományába, amely képes a hiányt, a veszteséget a teljességnél teljesebbként felmutatni – olvassuk egyik kötetének fülszövegében. A verseket most maga a költő tolmácsolja.
December 2., péntek:
Bárdosi Németh János
Bárdosi Németh János (1902–1981) a Dunántúl szülötte, s egész életében megmaradt az idill, a napfényes halk derű, a nemes emberi eszmények költőjének. Mindig megelégszik az élet apró örömeivel, azok közé a szerencsés alkatú költők közé tartozott, akik egy villanásban, a tovasuhanó madár röptében is felfedezik a szépséget, akiknek a kikapcsolódás, a régi kertek és otthonok emléke is a boldogság birodalmát rejti. – olvassuk róla a Magyar irodalom története című kötetben.
December 3., szombat:
Bágyoni Szabó István
Bágyoni Szabó István költészetét és prózáját egyaránt a szülőföldhöz, az anyanyelvhez, a hagyományokhoz való ragaszkodás hatja át anélkül, hogy megragadna az irodalmi tradíciónalizmusban. E ragaszkodásban azonban ott van olykor a fájdalom, a keserűség is. Lukácsy Katalin mondja el versét.
December 3., vasárnap:
Tóth Éva
Az egyházban is megmutatkozó aránytalanságról szól Tóth Éva meghökkentõ verse, A világ teremtése. A teremtés hét napját a nõ szemszögébõl végigkísérõ parafrázis jól rávilágít a hagyományos szerepek torzító hatására – írta a versről Fabiny Tamás evangélikus püspök.
Vers napról napra – Kossuth – november 28-tól december 4-ig – 20:53
A belépéssel kijelenti, hogy elolvasta és elfogadta az Adatkezelési nyilatkozatot.