Egyéb

A Mazsihisz a zsidó élet teljes vertikumát lefedi

Heisler András, a Mazsihisz elnöke hazai és a nemzetközi feladatokról beszélt, de szóba került még a 2019-es Maccabi Európa Játékok is

Mi újság a Síp utcában?

Dolgozunk teljes lelkesedéssel.

Ma köszönt ránk a Sábát, hogyan készülnek a Szombatra?

A készülődés délután kezdődik, majd utána Budapesten 16 zsinagógánkban tartjuk meg a Szombatfogadást, a péntek esti istentiszteletet.

Ön a Mazsihisz elnöki pozíciója mellett küldötte is a Dohány utcai zsinagógának, amelyik épület az év elején bekerült a hírekbe. Mi is történt?

Annyi történt, hogy január 1-től a Síp utca, a Mazsihisz önállóan végzi a turisztikai munkálatokat, ami egy nagyon fontos árbevétele a magyarországi zsidóságnak, a Mazsihisznek és a taghitközségeinknek. A turisztikai árbevételek tavaly is nagyon jók voltak, akkor még volt egy vállalkozó, akivel szerződtünk ennek a szervezésére, közel 18 éven keresztül Vadas Veráék csinálták ezt a munkát.

Elképzelhetőnek tartja, hogy a zsidó-keresztény párbeszéd értelmében a Mátyás templom, a Bazilika és a Dohány utcai zsinagóga köt valamilyen egyezséget a fővárossal, már csak azért is, mert mind Budapest, mind a magyar kormány sok pénzt áldoz a főváros imidzsének javítására?

Úgy gondolom, ez elsősorban egy turisztikai szakmai kérdés, ha az a kérdés, hogy létrejöhet-e egyfajta együttműködés a keresztény egyházakkal, akkor az a válaszom, hogy igen, sőt ez egy létező kapcsolat, a zsidó-keresztény párbeszéd az folyamatos. Amennyiben a szakemberek úgy gondolják, hogy az Ön által említett forma előnyös, akkor ők ezt meg is tudják csinálni, ennek valláspolitikai akadálya nem lesz.

A Mazsihisz más területeken is igyekszik megfogni minden forintot, talán ennek köszönhetően vette az intézmény saját kezébe a konyhát, a központi élelmezést.

Úgy három évvel ezelőtt került sor a szervezet átvilágítására, ami több javaslatot is eredményezett. Ezeket a szervezet folyamatosan vizsgálja, voltak olyanok is, amelyek szerint bizonyos tevékenységeknél érdemes megvizsgálni annak a lehetőségét, hogy érdemes tevékenységeket saját hatáskörbe helyezni. A Mazsihisz menedzsmentje, Kunos Péter ügyvezető igazgató vezetésével úgy döntött, hogy mind a turisztika, mind az élelmezés ügyét visszavesszük a kiszervezésből.

A magyar közéletben az év végi ünnepek táján beérkező köszöntésekkel volt hangos, de mintha csak egy másik zsidó felekezet kapott volna ilyeneket. A Mazsihisz nem kapott ilyeneket?

Rengeteg köszöntést kaptunk a közélet minden részéből, kezdhetem Orbán Viktor miniszterelnökkel, aki még arra is figyel, hogy ezt a szervezet vezetője személyesen vegye át. De kaptunk másoktól, szinte minden területről, az összes politikai párttól, közéleti szereplőktől, civilektől, zsidóktól, nem zsidóktól és más egyházaktól is. Kaptunk a Jobbiktól is.

Az ilyen levelekre illik válaszolni, Önök is így tettek?

Én azt gondolom, jókívánságokra nem szoktak válaszolni, így mi sem tettük ezt.

Nem tartja problémának, hogy az ügy kapcsán egy másik zsidó szervezetről beszélnek, nem pedig a Mazsihiszről?

Azt gondolom, a mi aktivitásunkat a zsidó közösségen belül kell a lehetőségek szerint kifejteni, azt a közösséget kell fejleszteni, kevésbé médiaakciókkal bombázni a társadalmat.

Nem lehetséges az, hogy ezekkel a médiaakciókkal a más zsidó szervezetek jobban fel tudják hívni magukra a figyelmet és ezzel nagyobb támogatást tudnak szerezni a lakosság egésze, zsidók és nem zsidók szemében?

Én nem vagyok hivatott foglalkozni más zsidó szervezetek munkájával, nekem a Mazsihisz munkájával kell foglalkozni. A szervezetünk médiamunkája javulóban van, a honlapunkat, a közösségi oldalalunkat egyre többen látogatják, a cikkek színvonala egyre jobbak, azt gondolom, jó úton haladunk.

Milyen kommunikációs eszközökkel rendelkeznek?

Beszéltem a honlapunkról, a közösségi médiáról, van újságunk, az Új Élet, vidéken és a fővárosban több körzetben is megjelennek periodikák, rendszeresen szereplünk a Magyar Rádióban, a Magyar Televízióban is.

Ön nemrég járt külföldön, egy szomszédos országban, mint a Zsidó Világkongresszus alelnöke, ahol az uratlan vagyonról volt szó.  Ez a rendezvény több tanulsággal is szolgált.

Valóban, egyrészt annak nagyon örültem, hogy a szervezők ragaszkodtak ahhoz, hogy elmenjünk erre a konferenciára. Tudni kell, Szerbiában a parlament hozott egy törvényt a helyi uratlan vagyonok rendezéséről, ami majdnem forradalmi változásnak mondható, mert eddig Közép-Kelet-Európában az uratlan vagyonok dolgában szinte semmi nem történt. Ez volt az első, amelyik az uratlan vagyonok tárgyában konkrét intézkedéseket tett, amivel már a szerb közösség él is. Ez a konferencia egyébként erről szót, nagyon sok szakember jelent meg a világ különböző pontjairól, mint mondtam, az volt a kérés, hogy a JWC is képviselje magát, így én kaptam meg ezt a feladatot, hogy szóljak ezen a rendezvényen.

Még az ünnepek előtt volt egy megjelenése a Sándor palotában, ahol az ország vezetői, közjogi méltóságai voltak jelen.

Ez egy szép protokolláris, ám nagyon fontos esemény volt, ahová Magyarország államelnöke meghívja az egyházi vezetőket, itt fehér asztal és jó ételek – mi természetesen kósert kapunk – mellett kötetlenül tudunk beszélgetni egymással az ország közjogi méltóságaival.

Tényleg, ugyanazt a kóser ételt kapja minden zsidó egyházi vezető a herendi tányérban?

Először is, mi nem herendiben kaptuk, hanem kóser tányérokban az ételt, a többiekről nem tudok semmit, mert itt négy kerekasztal van és mindenki szét van szórva, így azt nem láttam, hogy mit ettek a más zsidó vezetők. De úgy gondolom, ismerve a sokszínűségünket, hogy mindenki a saját kasrutja szerinti ételt kapta, mind a három szervezet.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter

Az interjú a 2017. január 13-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Videó ajánló

Olvasson tovább