Egyéb

Rengeteg kihívás, feladat előtt állunk, de közben nagyon sokat meg is oldunk

Heisler András, a Mazsihisz elnök az emlékezetkultúráról, a paradigmaváltásról beszélt, de szóba került a Holokauszt túlélőinek, a fiatal családok helyzete és a változó szociális ellátás ügye is.

Januárban is sokat beszélnek az emlékezésről, az emlékezetkultúráról.

A zsidóságnak van egy erős emlékezetkultúrája, a vallásunkban pontosan benne van, hogyan kell megemlékezni a lerombolt Szentélyről, a Makkabi szabadságharcról, a Bar-Kochba lázadásról. Nagy tradíciója van, miként is emlékezzünk meg a különböző történelmi sorsfordulókról. A január pedig a XX-XXI. századi emlékezésben a Holokauszt két nagyon fontos pontját öleli át, egyik a pesti gettó felszabadításának a napja, a másik pedig Auschwitz felszabadítása.

Idén már két megemlékezés is volt, az egyik a Dohány utcában egy emlékfalnál, a másik pedig a zsinagógában.

Valóban, az egyik az EMIH által emelt emlékfalnál történt, a másik pedig a Budapesti Zsidó Hitközség által szervezett megemlékezés. Látni kell, a Mazsihisz és elődje az utóbbi hetvenkét évben mindig is megemlékezett a gettó felszabadításáról. Ennek mindig is van egy koreográfiája, a zsinagógában vagy előtte összegyűlünk, eljönnek a túlélők, az elsőgenerációs leszármazottak és esetleg fiatalok, meghallgatjuk a beszédeket, majd megkoszorúzzuk a Vörös Hadsereg emléktábláját. Azt lehet látni, ha az elmúlt huszonöt évet nézem, a megemlékezésekre – ez sajnos a természet törvényeiből adódik – egyre kevesebb túlélő jön el, de azzal is szembe kell nézni, a fiatalokat hétköznap délelőtt ez az esemény kevésbé vonzza.

Akkor az EMIH teszi jól, hogy előtte való nap estéjére szervezi a saját megemlékezését?

Ahogy én láttam, azért az sem vonzott nagy tömegeket.

Mit tett a Mazsihisz?

Nekem meggyőződésem, nem ezek az alkalmak, amikor emlékezni kell. Újítani kell! Mi idén ezt próbáltuk meg, úgy gondoltuk, megpróbáljuk elvinni oda az emlékezést, ahol fiatalok vannak és abban az időpontban, amikor ők ráérnek. Ennek megfelelően három romkocsmában, három különböző téma köré csoportosítva emlékeztünk és emlékezettünk.

Ha a programot egy bulvárlap választaná címként, akkor megírhatná, hogy a Mazsihisz romkocsmákban emlékezett a gettó felszabadításának 72. évfordulóján.

Talán jobb lenne úgy, hogy a Mazsihisz nem várja a fiatalokat, hanem elmegy a fiatalokhoz. Visszatérve a témákra, az egyiknek a vezetője Kardos Péter főrabbi volt, aki az utolsó holokauszt túlélő a rabbikarban. Másik helyen Ungváry Krisztián történész emlékezett meg a gettó felszabadulásáról, aki nem a szokványos sztereotípiák mentén kezeli ezt a történetet, az ő előadása nagyon érdekes volt, sokan is voltak kíváncsiak rá. A harmadik helyen pedig Verő Tamás rabbi volt, a Frankel utcai zsinagóga vallási vezetője, aki a mai magyar zsidó élet szemszögéből emlékezett meg a felszabadulásról. Ez egy nagyon fontos paradigmaváltás, mely szerint meg kell keresni azokat a területeket, ahol emberek, ahol fiatalok vannak és olyan témákkal megkeresni őket, amit ők figyelemre méltónak tartanak.

Persze mindeközben a hagyományos megemlékezés is megtörtént a Dohány utcai zsinagógában, ahol túlélők, emlékezők, a közélet képviselői is megjelentek.

Valóban, mellette a különböző társegyházak képviselői, több ország nagykövete is ott volt, ahogy ez évről évre szokás. Mi ezt a megemlékezést változatlan formában a jövőben is megrendezzük, tehát az új formát nem helyette, hanem mellette rendezzük a hagyományos megemlékezésnek. Idén is eljött és koszorúzott az orosz nagykövet, mint a Vörös Hadsereg egykori országa örökösének a képviselője.

A zsinagógai naptár szerint most kezdődött el Svát hónapja, amelynek egy fontos napja Tu bisvát napja, a Fák Újéve. A Mazsihisz hogyan ünnepli ezt a napot?

Mondhatom, hogy ez egy tavaszváró ünnep, ahol hagyományosan a zsinagógai körzetek készülnek, hogy megünnepeljék ezt a nagyon szép és színes ünnepet. A Mazsihisz elindított egy projektet, aminek a keretében a fiatal zsidó családokat szeretnénk megszólítani, ennek keretében minden hónapban szervezünk egy gyereknapot a Goldmark teremben. Az elsőt január elsejére szerveztük nagy sikerrel, a februárit meg Tu bisvát köré szervezzük, zenével és természetesen sok játékkal, vidámsággal.

Más területen is ennyire vidám a helyzet a szervezet közéleti szerepét, gazdasági helyzetét illetően? Minden rendben van a Zsidó Közösségi Kerekasztalon, az épített örökségek megmentésével, a Sorsok Házával vagy a józsefvárosi projekttel?

Azt gondolom, hogy minden rendben van a Mazsihisznél. Rengeteg kihívás, feladat előtt állunk, de közben nagyon sokat meg is oldunk. Például a kórházunk elnyerte az oktatókórházi címet, ami egy jelentős lépés, így Magyarország egyik gerontológiai központtá tudjuk majd fejleszteni a Szeretetkórházat. Saját kézbe vettük a turisztikát, azaz nem adjuk ki vállalkozásba, mint eddig, elindítottunk, kifejlesztettünk egy olyan transzparens rendszert, aminek a keretében a Mazsihisz vezetői, így én is mindennap kapok egy értesítést, hogy azon a napon mennyien léptek be a zsidó emlékhelyekre, mekkora árbevételt eredményezett ez, mindezt összehasonlítva az előző évek adataival. Korábban ez nem volt ennyire nyilvános, most ez egy új rendszer a Mazsihisznél, ami még lehetőséget is ad arra, hogy tudjuk, mikor van szükség egy esetleges beavatkozásra.

Több szervezet is van, amelyik segíti a túlélőket, mint a Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága, a munkaszolgálatosokat képviselő MUSZOE, de ott van a MAZS is, ami a Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány, amelyik a Németországból érkezett kárpótlási pénzeket használja fel a túlélők támogatására. Ami érdekes és fontos, a MAZS nem pénzbeli segítséget ad, hanem szolgáltatásokat nyújt, a szociális segítők alkalmazásával, gyógyszersegéllyel, takarítással és sok minden mással.

A Mazsihisz?

Ránk hárul azon személyek szociális ellátása, akik már a Holokauszt után születtek, ez azért is érdekes, mert most kezdünk abba a helyzetbe kerülni, hogy a nem túlélő korosztály kezd többségbe kerülni a szociális ellátás területén. Azt látjuk, napról napra emelkedik azoknak a rossz helyzetbe került zsidó társaink száma, akiken segíteni kell, most azon dolgozunk, hogy kiépítsünk egy olyan szociális rendszert, amelyik majd a mostani, a MAZS által képviselt rendszer helyébe vagy mellé fog beállni.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter

Az interjú a 2017. február 3-i Halljad Izrael! adásának szerkesztett változata.

Videó ajánló

Olvasson tovább