Chopin: f-moll zongoraverseny, op.21.

Nem hiába hívták Chopint a zongora poétájának: életműve csaknem kizárólag zongoraművekből áll. E hangszer oly mértékben uralta zeneszerzői képzeletét, hogy még köréje, melléje sem óhajtott más hangzást: ez magyarázza meg a szólókompozíciók elsöprő többségét a zenekarral kísért zongoraművekkel szemben. Chopin mindössze két zongoraversenyt írt és néhány, zenekarral kísért, egyéb zongoraművet, ez utóbbiak azonban a köztudatban alig élnek: csupán nagyritkán hangzanak fel.

Érdekes módon valamennyi, zenekart is foglalkoztató műve Chopin fiatal korából maradt reánk, az 1827 és 1831 között eltelt évekből. Mihelyt végleg elhagyta Lengyelországot, e műfajjal is felhagyott. Pedig két, egymást követő esztendőben írt zongoraversenye arról tanúskodik, hogy Chopin már húszéves kora küszöbén fölényesen uralta a klasszikus koncertformát és jóllehet a zenekar közegében kevésbé magabiztosan tájékozódott, ahhoz kiválóan értett, hogy zenei anyagát gazdaságosan elrendezze és a szólóhangszer abszolút elsőbbségét meggyőzően biztosítsa. Ez a rátermettség annál meglepőbb és annál több méltánylást érdemel, minél váratlanabbul jelentkezik. Az 1820-as évek második felében, gyors egymásutánban írt zenekari-zongorás művek nyilvánvaló előtanulmányai lehettek a két zongoraversenynek: a 2-es opuszjelzést viselő Don Juan-változatok éppúgy, mint a lengyel dalokra írt Fantázia, majd a Krakowiak című hangversenyrondó. Az igazi erőpróbát azonban a két zongoraverseny jelentette, hiszen ekkor már nyilvánvaló lehetett, hogy Chopin nem válhat igazán otthonossá e nagylélegzetű ciklikus formában. Bensőséges vallomásokra hajló, gyengéd és érzékeny művészi alkatához közelebb álltak a finoman árnyalt kisművészet rövid jellemdarabjai. A versenyművekben is megfigyelhető, hogy a zeneszerző igazi kedvét a részletek aprólékos és szeretetteljes kimunkálásában lelte. Számos elemet találunk ezekben a versenyművekben – elsősorban az f-moll koncertben – amely Mozart zongoraversenyeire emlékeztet: elsősorban a zongora vitathatatlan uralma az együttes fölött, a bőbeszédű szónokiasságot gondosan elkerülő, szabatos formálás, de mindenekelőtt a zongoraszólam kialakítása, karcsú és érzékeny dallamossága, beszédes kifejezésmódja. A zenekar együttesére a komponista csupán azt a feladatot rója, hogy a szólóhangszer mondanivalója számára keretet nyújtson.

A két zongoraverseny sorrendjét a megtévesztő opusz-számozás következtében felcserélte az utókor: az f-moll koncert kapta a magasabb opusz-számot, jóllehet valójában ez Chopin első zongoraversenye. 1829-ből származik. A következő év márciusában lépett Chopin első ízben a varsói közönség elé, amikor egyebek között az f-moll zongoraverseny második és harmadik tételét is megszólaltatta. A kritikusok elmarasztalták ugyan zongorajátékát, amiért az nem volt elég erőteljes, de a közönség viharos tetszéssel fogadta produkcióját és azt néhány nappal később meg kellett ismételnie.

Akinek képzelete olyan gazdag, mint Chopiné volt, akit hozzá hasonló bőségben árasztanak el a zene ötletek, annál ritkán fordul elő, hogy az alkotás befejezése után még tovább él benne egy mű és azt a későbbiek során újból felidézi. Ez történt az f-moll zongoraversennyel, amelyet egy posztumusz cisz-moll noktürnben újból felismerhetünk. A darabot csak Chopin halála után fedezték fel, első ízben Balakirev játszotta 1894-ben Zelazova Wolában, a zeneszerző szülőhelyén. Keletkezési dátumát nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy Chopin kevéssel a zongoraverseny bemutatása után küldte Párizsba Louise testvére számára. Nem csupán a zongoraverseny egyes témáit dolgozza fel benne, hanem A leányka óhaja című dalt is, amely a koncerttel egy időben keletkezett.

Az f-moll zongoraverseny nyitó tétele minden nagyvonalúsága mellett is rövid, sőt, szűkszavúnak mondható. A szonátaforma témáit klasszikus példák nyomán a zenekar mutatja be: a gesztusszerű, további fejlesztésre különösen alkalmas főtémát:

az oboán és klarinéton felcsendülő melléktémát később a hegedűk veszik át:

Míg a melléktéma az alaphangnem párhuzamos dúrhangnemében, Asz-dúrban csendült fel, a viszonylag kevéssé jelentős zárótéma ismét visszatér az f-moll hangnembe:

A szólóhangszer látványos futammal lép be, majd szélesen, gazdag ékesítésekkel, fantáziaszerűen bontja ki a főtémát.

A szólóban felhangzó melléktéma a korábbiakkal ellentétben szinte aszkétikusan egyszerű, dallamossága a noktürnökére emlékeztet. Csakhamar több szólamra bomlik, valósággal hangszerelődik az egyetlen hangszeren – ekkor már vonósok kísérik az egyre gazdagabb és ékesebb zongoraszólamot.

A kidolgozási szakaszt zenekari közjáték vezeti be, új, c-moll hangnemű anyaggal, majd a főtémával készítve elő a zongora belépését.

A főtémával belépő zongora szólama a kidolgozás során egyre bonyolultabbá, etüdszerűen virtuóz igényűvé válik. A kidolgozás végén újabb zenekari szakasz vezet át a visszatéréshez. A tételnek – a zongoraversenyek zömével ellentétben – szólókadenciája nincs.

A lassú tétel zsolozsmaszerű, áhitatos hangú bevezetése tömör párbeszéd formájában zajlik le a zenekar vonós- és fúvós hangszerei között. A költői szépségű zongoraszólóban Chopin legeredetibb vívmánya az, hogy egyszerre valósítja meg az énekszerű dallamosságot és a gazdag hangszeres koloraturát.

Az asz-moll hangnemű középrész izgatott, drámai felkiáltásait párbeszédes formában osztotta meg a zeneszerző zongora és zenekar között.

Az első formarész visszatérése a tételt háromszakaszos dalformává mintázza. Chopin ifjúkor szerelmének, Constantia Gladkowskának zenei portréja ez a tétel.

A zárótétel elegáns, bővérű táncmuzsika, nyilvánvalóan lengyel népi táncok anyagából szerkesztett. Négy szakaszból és kódából áll. Az első szakaszban zongora és zenekar felváltva mutatják be az erőteljesen ritmizált tánc variált képleteit:

Ezután a zongora capricciószerű, virtuóz futamai következnek:

A harmadik szakasz maga is három kisebb részre tagolódik. Scherzando jellegű zenei anyaga eltér a korábbi, feszesen ritmizált táncmuzsikáétól.

A már ismert tánc-tematika visszatérése után kóda következik, érdekes és jellegzetes kürt-szignállal, amely egyformán jelképezhet vadász, vagy harci jelenetet.

Videó ajánló