Egyéb

Számunkra minden gyerek egy kis kincs

Oberlander Bathseva rebecen, a Dohány utcai iskola igazgatója és Farkas Krisztina igazgató-helyettes beszélt az intézményükről, arról, hogyan kerülnek be gyerekek hozzájuk, valamint arról, hogy mennyivel lehet több a Chábád iskola másoknál.
Hallgassa meg!

 Önök vezetik a Dohány utcai iskolát, amelyik az EMIH kezelésében van, ahol is most kezdik meg a tanévet. Hány tanulóval vágnak neki az évnek?

Oberlander Bathseva: Már több mint ötven gyerekünk van, minden évben egyre többen jönnek hozzánk. Ez egy öröm és meglepetés is nekünk, hiszen csak négy éve kezdtük meg a tanítást, mondhatjuk, valamit jól csinálunk, hiszen tizenhárom gyerekkel kezdtünk, ma meg már közeledünk a hatvanas létszámhoz.

Milyen korú gyerekek járnak az iskolába?

Farkas Krisztina: Az iskola egy nyolcosztályos akkreditált intézmény, első osztálytól a nyolcadikig vannak gyerekeink, hat-hétéves korban kerülnek hozzánk és tizennégy évesen repülnek ki a kezeink közül.

Koedukáltak az osztályok?

F.K.: Igen, de még fontosabb, hogy az osztályokban kis létszámmal dolgozunk, 8-12 fővel, így nagyobb esélyünk van egyénileg is foglalkozni a gyerekekkel.

A Dohány utcai iskolában vannak nem zsidó gyerekek?

O.B.: Nálunk csak zsidó gyerekek vannak, olyanok, akik a háláchá szerint zsidónak számítanak. Bár sokan hiszik, hogy miután ez egy Chábád iskola, ezért ide csak vallásos gyerekek járnak, de ez egyáltalán nem igaz, nagyon sok olyan gyerekünk van, akiknek a családjában semmilyen vallásos előélet nincsen, vannak vegyesházasságból jövő gyerekek, ahol az édesapa nem zsidó, itt a szülőknek az a fontos, hogy szeretnének egy zsidó identitást adni a gyerekeiknek. A gyerekek ezt megkapják nálunk, amire büszkék is, nekünk a szabályokhoz ragaszkodnunk kell. Nagyon sok olyan ember van, aki azt hiszi magáról, hogy zsidó, de aztán kiderül, hogy a háláchá szerint nem az, mi semmiképpen sem szeretnénk ezeket az embereket becsapni, ezért is ilyenek a szabályaink.

Hogyan indul egy reggel ebben a zsidó iskolában?

F.K.: Természetesen imával, ezt követi a reggeli, majd jöhet az oktatás.

Azt már tudni, a gyerekeknek zsidóknak kell lenniük, de mi a helyzet a tanárokkal?

F.K.: A vallási tárgyakat oktatóknak természetesen zsidónak kell lenni, a világi tárgyakat tanítók közül – ha jól tudom – senki sem zsidó, szerintem ez jó is.

O.B.: Nálunk a gyerekek már másfél éves korukban kezdik a hébert tanulni, a bölcsődében már mindennap hallják a nyelvet a zsidó gondozóktól, ha utána hozzánk jönnek óvodába, majd úgy az iskolába, akkor az első osztályos korukra már egy biztos alappal rendelkeznek. Nagyon fontos nekünk a héber nyelv oktatása, a gyerekeket sokkal könnyebb megtanítani a zsidó gondolkodásra, ha már ismeri a héber nyelvet. Fontos és örömteli, ha egy gyerek már tudja olvasni az imákat, de az sokkal fontosabb, ha érti is már azokat.

Említette, hogy a világi tárgyakat oktató tanárok ne zsidók, de mit jelent számukra egy ilyen zsidó iskolában tanítani, ahol azért több ezer éves hagyományokra építkeznek?

F.K.: Amikor mi idekerültünk és azt hiszem, a többi kollégám nevében is beszélhetek, nagyon nem ismertük a zsidó vallást, egyszerűen „csak” jó szaktanárok voltunk, vagyunk. Nagyon jó volt megismerni a szokásokat, sok dolgot tanultunk is, ami hasznunkra válhat a későbbi életünk során. Sőt, több-kevesebb sikerrel, de a héber nyelvet is elkezdtük tanulni, mert mi is szeretnénk érteni.

O.B.: Van nálunk chéder is, ahova a vallásos gyerekek járnak, ők túlnyomórészt a zsidó vallást tanulják, de ez nem a „rendes” iskola, amiről eddig beszéltünk. Mi mindig azt nézzük, hogy mit szeretne a szülő, hogy hol látná a gyerekét az iskola végén. Ha azt szeretné, hogy a gyereke gimnáziumban szeretne tanulni, akkor ott van az általános iskolánk, ahol a világi tárgyak vannak túlsúlyban, ha a chédert választja, akkor ott meg a vallási tárgyak vannak így.

Étkezés?

O.B.: Természetesen kóser, de nagyon jó, minden friss, finom és egészséges. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a gyerekek minden szükséges tápanyagot megkapjanak. Nem egyszerű, mert a mai gyerekek kicsit finnyásak.

A kislétszámú osztályok akár egyfajta zseniképzőnek tekinthetők egyes vélemények szerint. Hogyan áll ezzel a Dohány utcai iskola?

O.B.: Szerintem az a fontos, hogy egy jó zsidó anyuka keressen egy jó zsidó iskolát a gyerekének, mi adunk egy fontos erkölcsi pluszt, ami fontos a szülőknek, számunkra minden gyerek egy kis kincs, azt nézzük, hogyan lehet jobban és jobbat tenni. Ha a gyerek jó volt tegnap, akkor nézzük meg, hogy hogyan lehet jobb holnap is.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter

Az interjú a 2017. szeptember 1-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Tovább a műsoroldalra >>>

Videó ajánló

Olvasson tovább