A kidus legfontosabb jelentősége

Darvas István rabbi és Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum és Levéltár vezetője Noé hetiszakasza kapcsán beszélt a borfogyasztásról, a kiduspoharak méretéről, a Szombat megszenteléséről.

Mi a mostani hetiszakasz?

D. I.: Noé hetiszakaszát olvassuk a héten, ennek az egyik meghatározó része a bárkára szállás, hiszen az özönvíz történetét olvashatjuk végig. Ezen kívül azt is, hogy Noé és családja milyen módon éli túl az özönvizet. A történethez persze hozzátartozik az is, hogy ott még nincsen vége Noé megpróbáltatásainak.

Ez mit is jelent?

D. I.: Azt, hogy amikor kijönnek a bárkából, akkor ő úgy dönt, hogy szőlőt ültet, ugye tudjuk, hogy a bor alapanyaga is a szőlő, Noé is készít bort. Azonban nem csak készíti a bort, hanem iszik is belőle, így szemtanúi leszünk az emberiség történelmének első lerészegedésének. Ez természetesen nem marad következmények nélkül, ám arról, hogy milyenekkel, arról azért megoszlanak a Tóra kommentátorok nézetei. A világi irodalomban Thomas Mann József és testvéreiben olvasható erről egy komolyabb gondolat.

Mi mégis a következmény?

D. I.: A berúgás itt és más esetekben is negatív következményekkel jár, holott azt is olvashatjuk a zsoltárban, hogy a bor vidámítja a szívet, márpedig az Istenszolgálatot is vidáman, vidám szívvel kell végezni. Joggal feltehető a kérdés, hogy lehet-e adott esetben részegen imádkozni? A Talmud határozott álláspontot képvisel ezzel kapcsolatban, a Bráchot traktátusban található az a vélemény, hogy aki részegen imádkozik, az olyan, mintha bálványt imádna. Ha nem is vagyunk ennyire szigorúak, akkor hagyatkozzunk az egyik mesterünkre, aki azt mondta, igaz, hogy az Istenszolgálatot örömmel kell végezni, az is igaz, hogy a bor ezt az örömöt elősegítheti, de az örömöket külön kell választani egymástól, ezeket nem szabad egymással keverni. Arra kell törekedni, amikor imádkozunk, annak egy belső meggyőződésből származó öröm legyen a velejárója. Vannak olyan alkalmak, mint Púrim ünnepe, amikor külső segítséget vehetünk igénybe az örömeink fokozása végett, de ebben is, mint annyi minden másban a zsidó hagyomány a középutat javasolja, azaz az alkoholfogyasztásuk legyen olyan kulturált, mint amilyenek mi magunk is vagyunk.

Milyen borra lehet kidust mondani, milyen bornak lehet az ízét élvezni?

D. I.: Kizárólag kóser szőlőtermékeket fogyaszthatunk, ez igaz a borra, a szőlőlére, a konyakra, a pezsgőre. Ha valaki kedvet érez ahhoz, hogy kidust mondjon péntek este, vagy az ünnepek idején, az szerezzen be kóser bort, mert ez a micva teljesítésének a lehetséges módja.

A hetiszakaszhoz, a borfogyasztáshoz kapcsolódóan Toronyi Zsuzsát, a Zsidó Múzeum vezetőjét a kidushoz kapcsolódó tárgyak jelentőségéről faggatom. Mik a kidus serlegek?

T. Zs.: Azt azért érdemes leszögezni, hogy annyi minden másról is lehetne beszélni a hetiszakasz kapcsán a múzeum tárgyai közül, bár nem célunk, hogy úgy érezzük magunkat, mint egy állatkertben, ahol a Noé által megmentett állatokat keressük, de számos zsidó szertartási tárgyon szerepelnek állatok. Így a megmentett állatok közül nagyon sok szerepel ezüstökön, textilhímzéseken is. Azonban a részegség, a borfogyasztás kapcsán a kiduspoharakról beszélnék. Olyanokról, amelyek nagyon korai darabjai a gyűjteményünknek. Az egyik a korai újkorban készült, egy közönséges pohár, amit az tesz judaikává, hogy a peremén van egy héber felirat, amelyik a szombat megtartásáról szól. Ezt a poharat egészen biztosan arra használták, ahogy a felirata is mondja, hogy megszenteljék vele a Szombatot a borral, a kidussal.  Meg van határozva ebben az esetben, hogy ez milyen bor lehet, de a mennyisége is.

Mennyi lehet?

T. Zs.: Ezek nagyon régi meghatározások, a zsidó bölcsek folyamatosan próbálták újraértelmezni ezeket a mértékeket. Most a XX. század első harmadában született meghatározás a legszigorúbb, ezek szerint minimálisa másfél deci bor a szükséges a kidushoz, így az világosan látszik, így számos nálunk található kiduspoharat nem lehetne annak tekinteni, hiszen kevesebb bor fér el benne a másfél decinél. Így ezek a poharak is bekerültek azok közé – ebből egyébként nem sok van a múzeumban -, ami már nem használható rituális célokra. Van még olyan pohár is, ami már a XIX. században készült, a rajta levő felirat mutatja, ez is kiduspohár volt, a mérete ma már nem teszi azzá.

Érdekes, ez a pohár, ami kicsi, tökéletesen megegyezik nagyságát tekintve azokkal, amelyeket manapság is adnak a születésekkor, a bár micvok alkalmából. Itt is van változás a poharak méretében?

D. I.: Amíg zsidó közösségek vannak a világon ezek a mértékek változnak. Az, hogy ki mennyire alkalmazkodik ehhez, az leginkább a közösségtől függ. A már említett kiduspohár, túl azon, hogy milyen mértéket is használunk, a legfontosabb – kidushoz fűződő – kötelességünkre is kell hogy emlékeztessen, ami nem más, azáltal, hogy mi megkapjuk az ünnepeinket, a szombatot, lehetőséget is kapunk. Annak a kinyilvánításnak, hogy ezzel a lehetőséggel élni kívánunk, az maga a kidus. A szó maga is azt jelenti, hogy megszentelés. Megszenteljük a szombatot, az ünnepeket, a mögöttes tartalma pedig az, hogy mindazzal a lehetőséggel, amit Jóteremtő kínál nekünk, azzal hálás szívvel próbálunk meg élni. Ez a kidus legfontosabb jelentése.

Hallgassa meg!

Köszönöm a beszélgetést,.

Breuer Péter

Az interjú a 2017. október 20-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Olvasson tovább