Egyéb

Dobozban 200 év zsidó történelme

Darvas István rabbi és Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum vezetője a származásról, a családi hagyományokról, de az egyéni felelősségről is beszéltek a hetiszakasz kapcsán.
Hallgassa meg!

Melyik az aktuális hetiszakasz?

Vájérá hetiszakaszát olvassuk a héten, ez magyarul annyit tesz, hogy megjelentem. A második mondat így hangzik, melyet Isten mond: Megjelentem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak. Ezt tudjuk is igazolni Mózes I. könyvének az ismeretében. Most azonban nem elsősorban a mondattal érdemes foglalkozni, hanem Rási kommentárjával, aki ehhez annyit tesz hozzá: Az ősatyáknak.

Ilyen röviden?

D. I.: Igen, furcsa ez valóban, mert Rási olyan kommentárokat szokott fűzni, amikor is érthetetlen dolgokat próbált érthetővé tenni. Itt viszont az a helyzet, hogy eddig is tudtuk, hogy ők hárman, Ábrahám, Izsák és Jákob ősatyák voltak. Ennek okán a későbbi korok rabijai próbálták meg Rásinak ezt a rövid kijelentését próbálták meg elemezni. Ezek egyike szerint, azért emelte ki őket Rási, hogy ők az ősatyák, hogy mindegyiküknek a saját maga érdeme szerint jelent meg az Örökkévaló. Például, amikor Izsák került közelebbi kapcsolatba Istennel, akkor nem volt elsődleges szempont, hogy ki volt az ő édesapja, Jákobnál sem volt szempont az apa, nagyapa tekintélyes személyisége. A későbbi korok zsidó gondolkodásában az előkelő származás időről időre fontosabb szempontként került elő, de nem árt tudni azt, hogy Istennel való személyes viszonyunkat nem az befolyásolja, milyen családból származunk, hanem az, hogy egyénileg milyen érdemeket tudunk szerezni. Ez a kapcsolat is úgy jellemezhető, hogy miként működünk mi a világban, nem pedig úgy, hogy a szüleink, nagyszüleink mit tettek egykor.

Akkor ezek szerint az egyének érdeme a legfontosabb, nem csak a családé, de mit tud ezzel kapcsolatban megmutatni a Zsidó Múzeum?

Toronyi Zsuzsa: Több olyan családról lehet tudni, ahol az egyéni érdemek sora is különleges, de van nekünk itt a múzeumban egy olyan teljes dokumentumunk, ami ritkának számít. Ez a család, a Munk család, ahol az ősapa, akit legkorábbról ismerünk Meir Avraham Munk, aki megírta egy emlékirat formájában a saját történetét, azt, hogy miként is tanult gyerekként jesivákban. Ennek az iratnak azt egyik érdekessége, hogy héberül írta szerzője, ezt akkor még nem nagyon használták, ez is utal egyfajta felvilágosodásra. Az emlékiratot a Múlt és Jövő folyóirat publikálta a harmincas években, ezt pedig a mai kiadó jelentette meg.

Mit lehet tudni Meir Avraham Munkról?

T. Zs: Nyitra környékén születik, ott tanul jesivákban, majd később elmegy Nagyváradra, itt folytatódik a családtörténet. De azért meg kell jegyeznem hogy valamit tudunk Meir Avraham származásáról is. Ekkor általában az imakönyvek voltak a források, hiszen ezek öröklődtek és volt, ahol feljegyezték az öröklési sorrendet. Bejegyezték az imakönyv elejére a születési adatokat, ezek a dokumentummorzsák megtalálható pár könyvben. A birtokunkban lévő imakönyvben, ami Meir Avraham Munknak köze volt, az egyik felmenője is írt kommentárokat. Ez egyébként a családi emlékezet őrzésének az egyik eszköze volt.

Tehát van a múzeumban egy fotó Meir Avraham Munkról és feleségéről, vannak imakönyvek és van az emléktörténet.

T. Zs: Amikor meghalt Meir Avraham dédunokája, Munkácsi Mária, akivel nagyon jóban voltam, a halála előtt segítettem neki rendet rakni, akkor találtam egy dobozt, amit Mária örömmel ajánlott fel a múzeumnak. Tette ezt azért, mert tudta, a családi emlékezet megőrzésének egyik fontos intézménye vagyunk, no meg azért is, mert az ő édesapja, Munkácsi Ernő volt a múzeumunk igazgatója a harmincas években.

Mit rejtett ez a doboz?

T. Zs.: Több érdekességet, képeket, egyiket Meir Avraham fia, Munkácsi Bernát dedikált Jakobi Paula kisasszonynak Nagyváradon, az első találkozásuk emlékére, 1892-ben. Tudni kell Munkácsi Bernátról, hogy ő a finnugor-magyar nyelvi kapcsolatok egyik kutatója volt, az MTA egyik első zsidó tagja. Érdekes az is, hogy mellette még a Pesti Izraelita Hitközség egyik tanfelügyelője is volt. A további képek bemutatják, mi lett Munkácsi Bernát és Jakobi Paula életének a története, házasságot kötöttek, gyerekek születtek, ezek egyike volt Munkácsi Ernő, a Zsidó Múzeum későbbi igazgatója.  Azonban nem csak képek voltak a dobozban, hanem egy báli cipő is, valószínűleg az első bál emlékére került a dobozba. A kivitelezése is egészen ritka, de a különlegességét a talpán levő felirat adja, amely szerint ez a cipő Jakobi Pauláé volt, ezt a hagyatéka rendezésének közben jegyezte a talpra Munkácsi Bernát.  Ebből is tudjuk, hogy Munkácsi Bernát megözvegyült és igyekezett egykori felesége emlékeit összegyűjtve megőrizni mindazt, amit lehetett. Megtaláltuk még a dobozban Munkácsi Bernát cvikkeres szemüvegét, amit a Libál optikusnál csináltatott Pesten. A báli cipő mellett gyerekcipők is bekerültek a dobozba, így Munkácsi Ernőé is. Találtunk még pénzérmét is, amivel kapcsolatban tudni kell, Munkácsi Ernő jogász volt, a hitközség főügyésze, a Zsidó Tanács egyik tagja, de mellette megszállott amatőr művészettörténész is volt, így vált egyik első kutatójává az itáliai zsidó történelemnek. Így került a dobozba az egykori Itáliából származó pénzérme, amin valamiféle zsidó utalás is szerepel. Ez a pénzdarab Pompejiből származik, hiszen a város megsemmisülésekor került belekövülve egy lávadarabba. Munkácsi ezeket a ritkaságokat gyűjtötte, egy részüket már életében a múzeumnak adta. Összegezve a doboz és a család történetét, kaphatunk egy nagyon színes képet, tulajdonképpen a magyarországi zsidóság utolsó 200 évének egy keresztmetszetét kaphatjuk meg.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter

Az interjú a 2017. november 3-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Videó ajánló

Olvasson tovább