Mit olvasunk a héten a zsinagógákban?

Vájichi szidráját olvassuk a héten, ez Mózes I. könyvének utolsó része, a cím annyit jelent: És élt. Közben több halálesetről olvasunk benne, elsőként Jákob távozik a fizikai világból. Van egy másik rész is Mózes I. könyvének, a Sára élete, ami szintén a halálról szól. Ebből szűrték le bölcseink azt a tapasztalatot, mely szerint: Az igaz emberek a halálukban is élőknek neveztetnek. Nem csak Jákob halálával kell foglalkozni, hanem Józsefével is, hiszen ő volt az, aki részint Egyiptomot, részint a zsidó népet mentette meg a pusztulástól, ennek a szidrának a végén távozik az élők közül. Mielőtt meghalna József, megesketi Izrael fiait, hogy majd, amikor majd több száz év múlva Egyiptomból felmennek, akkor ne hagyják ott az ő csontjait, vigyék azokat magukkal. Azt a későbbiekben tudjuk, Mózesék megtartották ezt az esküt, elsősorban Mózes volt, aki mindent megtett annak érdekében, hogy megtalálja Józsefnek a rejtélyes helyre temetett csontjait. Amit nem a Tórából, hanem a Midrásból tudunk meg, a negyvenéves vándorlás úgy zajlott, hogy két nagy ládával vonultak Izrael gyermekei, egyikben a két kőtábla, a másikban József csontjai voltak. A Midrás szerint valaki rá is kérdezett erre, miért kell ezt a két ládát vinni, erre az volt a válasz, az egyik ládában vannak annak a csontjai, aki megtartotta és megtartatta a másik láda tartalmát, a Tórát.

Mi az, amit ehhez hozzá tud tenni a Zsidó Múzeum?

Toronyi Zsuzsa: Most nem tárgyat, hanem teret, ugyanis a muzeológia nem csak a tárgyak, hanem a körülöttünk lévő terek megértését is segíti. Ezért én a Dohány utcai kertről beszélnék, mint térről.

Mit lehet tudni róla?

T. Zs.: Ez Európa egyik legmegrázóbb és legautentikusabb holokauszt helyszíne, mert ez eredetileg nem temetőnek épült, azokat zsinagógák mellett nem nagyon látunk. Ez a kert attól lett temető, hogy része volt a pesti gettónak, 1945. január 18-án, amikor felszabadult a gettó, akkor az úttest, a közterületek tele voltak holttestekkel. Őket nem lehetett a zsidó temetőkbe akkor eltemetni, hiszen ott még zajlottak a csaták. Ezért temették el a halottakat a gettó zöld területein. Attól is különleges ez a kert, hogy a testeket még a későbbiek során sem exhumálták, itt a mai napig 2283 ember van eltemetve. Ez azt jelenti, hogy ők olyan egyedi holokausztáldozatok, akik kaptak rendes temetést, egy részüknek még a nevét is tudjuk, rájuk emlékezhetünk itt, a Dohány utcai zsinagóga mellett.

Régebben nem volt ennyire rendbehozott ez a kert. Mi okozta a mostani változást?

T. Zs.: A kertet 2010-ben sikerült a turistaforgalomba bekapcsolni, akkor hoztuk létre azt az adatbázist, amiben az áldozatok nevei megtekinthetőek, valamint akkor nyitottuk meg azt a szabadtéri kiállítást, ami ennek a kertnek a történetét meséli el. Mihelyst beengedünk turistákat, figyelnünk kell arra, ahova a kohaniták a halottak való érintkezés miatt nem léphetnek be, ezért például ügyelnünk kell arra is, hogy a fák ne alkossanak boltozatot azzal a résszel, ahol a látogatók járnak. Volt parkosítás is a kertben, valamint a régi, organikusan kialakított sírkövek helyére hoztak kőtárat, ez a kövek szempontjából jók, hiszen ezek sérültek és kopottak voltak, nekem a régiek jobban tetszettek. A mostani látvány kicsit uniformizáltabb, ez a rendezettség szempontjából előnyére vált a kertnek, de kevésbé megrázó, mint annak előtte.

Halljad Izrael – Kossuth – december 29., péntek, 13:30

Szerkesztő-műsorvezető: Breuer Péter
Főszerkesztő: Mucsányi János
Hangmester: Poór István
Gyártásvezető: Hegyi Gyöngyi

Tovább a műsoroldalra >>>