"Tebenned bíztunk eleitől fogva...": Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk

A március 7-i adás tartalmából.
 

– Az egyház talán egyike azoknak az utolsó szigeteknek, ahol még közösen éneklünk. Fekete Károllyal, a Tiszántúli Református Egyházkerület Püspökével hallhatunk egy beszélgetést, aki a most tervezett, próbaként kiadott, megújított énekeskönyv egyik ihletője.
– Majd Nemesszeghy Mártáról hallgatunk, aki nagyon sokat tett azért, hogy az éneklés kultúrája meghonosodjon és a Kodály módszer a gyakorlatban is alkalmazható legyen. K. Udvari Katalin mutatja be a Psalmus Humanus Alapítvány kiállítását.
– Kató Bélával Fekete Zsuzsa beszélget a történelmi kisebbségekért indított aláírásgyűjtésről.

Fekete Ágnes áhítata:
„Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk.” Máté evangéliuma 6,12

Nemrég kaptam egy levelet egy kedves ismerősömtől, amiben bocsánatot kér azért, mert beszélgetésünkkor nem volt elég figyelmes. Én ezt írtam neki: „Engedd meg nekem, hogy ne legyek tökéletes. Ugyanezt teszem én is veled.” Megköszönte levelemet. Valami nagyon mély gond van a bűnbocsánat felfogásával kultúránkban. Mintha lenne a lelkünkben egy mérleg, és az állandóan billegne aszerint, hogy ki mit csinál. Ha én vagyok a tökéletlenebb, akkor bűntudat ébred bennem, ha a másik, akkor bocsánatkérésre kényszerítem.
Jézus egész ténykedésével éppen ennek a mérlegelvnek akart ellene mondani. Ezért van az, hogy jóllehet azt mondjuk a Miatyánkban, hogy bocsásd meg vétkeinket, de itt nincs szó bűnről. Az arámi nyelven, amin Jézus elmondta ezt az imát körülbelül így hangozhatott: Engedd el adósságainkat, hogy mi is elengedhessük mások adósságait. Szó sincs bűnről. Jézus sokkal tágasabban értelmezi azt a viszonyrendszert, amiben mi a bűntudat és a bocsánat rendszerét megéljük. Egy különös magyar mondás van, ami erre a tágas térre utal: Tartoztam ezzel az ördögnek, szoktuk mondani, amikor valamit feleslegesen tettünk. Mintha azt mondanánk ezzel, hogy tökéletlenek vagyunk, és ezzel az ördögnek fizetünk, a rosszhoz való tartozásunkból következik az, hogy időnként akaratlanul is kudarcok érnek.
Ugyanezt a gondolatot kell átfordítanunk ahhoz, hogy megértsük a bocsánat lényegét. Egymáshoz tartozunk. Az ember nem tud egyedül megélni. Istenhez tartozunk, nélküle nem lenne életünk. Ezek az odatartozások azt jelentik, hogy nem járandóságok alapján élünk. Nem egy kötelezvény hálózatban, hanem az elengedés terében. És ez nem csak a vétkeinkre vonatkozik, hanem mindenre. Én magam is úgy vagyok, hogy ha felkelek reggel, elvárom azt, hogy mozogjanak a lábaim, és ne fájjanak, elvárom, hogy minden rendben menjen az életben. Elvárom azt, hogy az emberek szeressenek, hogy a munkatársaim korrektek legyenek. De ha mégsem ez történik, akkor fel vagyok háborodva, talán még imámban is elpanaszolom: Uram, erről nem volt szó! Uram, miért történik ez velem? Miért érdemlem meg ezt a sok rosszat?
Ezekre az imákra Isten nem szokott válaszolni. Mert válaszát akkor értjük meg, ha ki tudunk kerülni a járandósági szemléletből. Nekünk nem járnak a dolgok. Nem jár az elismerés, nem jár a méltóság. A sorsnak nem kötelessége az, hogy az életünket ugyanúgy folytassa, ahogyan eddig. Simone Weil írja: „Adósainknak megengedni annyi, mint lemondani egész múltunkról. Elfogadni, hogy jövőnk még szűz és érintetlen, rejtelmes és szoros kapcsolatban áll ugyan a múlttal, de ez távolról sem a képzelgéseinkben fennálló kapcsolat. Elfogadni, hogy bármi megtörténhet, és hogy a holnapi nap egész előző életünket meddővé és haszontalanná teheti. Lemondva a múlt gyümölcseiről… kérhetjük Istent, hogy múltunk vétkei se teremjék meg lelkünkben a bűn és tévedés szánalmas gyümölcseit.” (Ami személyes, és ami szent, 1983. Vigilia, 213.o. )
A Miatyánk megbocsátásra hívása sokkal többet kér tehát tőlünk, mint hogy egy laza mondattal azt mondjuk, bocs. Az elengedés terébe hív bennünket, ahol nem marcangoljuk már magunkat azért, mert tökéletlenek vagyunk, és nem követelünk senkitől semmit. Ebben a térben van a boldog élet. Ezt adja meg Isten! Ámen.

Hallgassa meg!

Tebenned bízunk eleitől fogva – Kossuth – március 7., szerda, 13:30

Szerkesztő-műsorvezető: Fekete Ágnes

Tovább a műsoroldalra>>>

Videó ajánló

Olvasson tovább