"Tebenned bíztunk eleitől fogva...": Életemet adom a juhokért

Az április 25-i adás tartalmából.
 

Az ember szeret mesélni a gyerekeinek, de a mesék valójában nem csak a gyerekeknek szólnak, hanem a felnőtteknek is. Szeretjük hallgatni, amikor valaki az életéről vagy az utazásáról mesél. Adásunkban először Szabó István püspök mesél jordániai útjáról és az ott élő keresztyénekről. Majd Végh Fodor Mónika Mesetréning című könyvének keletkezéséről és tartalmáról beszél. Végül Lutár Balázs és Csizmás Ágnes a Magyar Református Szeretetszolgálat által kiadott mesekönyvet mutatja be. Fekete Ágnes áhítata: „Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. Én vagyok a jó pásztor, amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért” János evangéliuma 10,11-15 Több ezerszer hallottam ezt a példabeszédet. Most hallottam róla egy igehirdetést, és rájöttem, hogy egész eddigi életemben félreértettem ezeket a mondatokat. Szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Ha megnézzük a világhálón a képeket, amelyek a Jó pásztort ábrázolják, szinte mindenütt azt láthatjuk, hogy egy dimbes-dombos tájon áll egy pásztor, a kezében vagy a vállán egy bárány. Kellemes érzést adó, romantikus képek ezek. Egyetlen olyan festményt találtam Jan Bruegheltől, aki úgy festi le a Jó pásztort, hogy éppen átharapja a farkas a torkát. Mi általában nem ezt látjuk, hanem azt, hogy a Jó Pásztor az, akinek sikerül megvédenie a bárányokat. Ha én bárány vagyok, akkor érdemes hozzá bújnom, mert Ő biztosan megvéd engem. De a Bibliában nem az áll, hogy én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor megvédi a juhait. Hanem azt olvassuk, hogy a jó pásztor életét adja a juhokért. Itt tehát egy szándékról van szó, egy szemléletről, odaadásról és nem annak a sikeréről. Csak a béres történetét olvashatjuk János evangéliumában részletesen. Elképzeljük azt, hogy jön a farkas, a béres megijed, és elfut. Ő neki nem szándéka az, hogy a bajban jelen legyen. Viszont a pásztor az, aki felveszi a harcot a farkassal. A pásztor az, aki vállalja a konfliktust. A pásztor az, aki nem békélteti meg a bárányokat azzal a hazugsággal, hogy nem kell félni, nem is olyan nagy baj a farkasok világa. Hamis kép az, hogy a jó pásztor a sikeres pásztor. A jó pásztor az, aki békességben tudja tartani a nyájat. Ez nincs itt ebben a példabeszédben. Elképzeltem magamban azt, hogy egy kis bárány vagyok az akolban. Egy a sok közül. És eljön a farkas. Valahogy behatol a karámba. Vajon mit tennék akkor? Azt hiszem, ösztönösen futnék a pásztorhoz. Zsigeri cselekedet az, hogy ilyenkor minden élőlény menedéket keres. De hogyan is keresünk menedéket a bajban? Minél kevésbé akarunk látszani, minél kisebbek akarunk lenni. Ha lenne egy kis lyuk, ahova bebújhatnánk, akkor azt is megtennénk, amíg el nem múlik a fenyegetés. Ha bárány lennék, akkor jó időben talán én szeretnék az első lenni. Talán előre szaladnék, hogy a legfrissebb füvet én ehessem meg. De amikor eljön a farkas, akkor a legutolsó szeretnék lenni. Azt akarnám, hogy észre se vegyen senki. Ezt a különbséget festi itt le Jézus. A farkasok eljövetele az az idő, amikor kiderül szívünk szándéka, és kiderül a pásztor szándéka is. Isten valódi célja ez a megkülönböztetés, és nem a siker. Csak a mai korszellem hatására gondoljuk mi azt, hogy az a jó pásztor, aki képes megvédeni a nyájat. Isten világában nem az a jó pásztor, hanem az, akinek az a szándéka, hogy érdekei, ösztönös életvédelme ellenében is ott maradjon a bajban. Gondoljunk csak Jézusra! Ő meg tudta védeni tanítványait? Mit tett, amikor jöttek a katonák, amikor a nagy tetemre hívás volt? Ott maradt, a tanítványok pedig elfutottak. Nem az történt, hogy ölébe vette báránykáit, és megmentette őket! Hanem az történt, hogy odaadta az életét értük. Mert a lényeg nem a siker, nem az, hogy minden rendben legyen, hanem hogy a valódi, a szeretetteljes szándék kiderüljön. Isten szándéka nem az, hogy mindenképen megnyugtató módon éljük le az életünket. Ő inkább azt szeretné, ha azt a mindent odaadó szeretetet meglátnánk, és meg tudnánk különböztetni a béresek hazugságától. Ha látnánk, hogy más az, aki az ajtón jön be, és más az, aki settenkedve. Más az, aki elfut, és más az, aki marad. Más, aki első akar lenni, és más, aki utolsó. Adja az Úr a megkülönböztetésnek ezt az ajándékát! Ámen.

Hallgassa meg!

Tebenned bízunk eleitől fogva – Kossuth – április 25., szerda, 13:30
Szerkesztő-műsorvezető: Fekete Ágnes
Tovább a műsoroldalra>>>

Olvasson tovább