Most vagyunk túl Ros Hasana ünnepén, ám a hétvégén újra beköszönt a Sabat. Mi a mostani hetiszakasz címe?
A mostani hetiszakasz címe Vájéleh, ami rövid, ám igen gondolatgazdag. Egyetlen mondatot idézek csak belőle, ami most, így az év végén, az év elején nagyon aktuális lehet: „Így szólt Mózes a néphez: 120 esztendős vagyok, nem tudok többet kijönni, bemenni.” Ez az igen furcsa fogalmazás felkeltette a Tóra kommentátorok figyelmét is. Arra jutottak, Mózes itt azt érzi, nem képes további fejlődésre a cselekedetekben, a Tóra tanulmányozásában, tanításában, nem a 120 év nyomja, hanem a fejlődésképtelenség érzése, ezért érzi, itt az ideje a távozásának a földi világból. Azt mondják a kommentárok, a cádikok, az igaz emberek természete az, hogy amíg itt élnek közöttünk, addig próbálnak egyre jobbá lenni tudásban, cselekedetekben és pontos jele, hogy a fizikai világban való feladatuk elfogyott, ha ők maguk úgy érzik, nincs módjuk a további fejlődésre. Tekintettel arra, hogy bár közöttünk is vannak cádikok, bár nem tudjuk őket azonosítani, szerencsére ők sem tudják saját magukat azonosítani, ezért nekünk csak annyi tanulságunk van a dologból, hogy próbálunk meg egy olyan évet eltölteni majd, ami éppen ennek a fejlődésnek a vágyával van motiválva és próbáljuk meg a cselekedeteinket úgy irányítani, mint Mózes egész életében, a lehetőségeinkhez képest hozzuk ki a maximumot.

A Megtérés Szombatján hogyan köszöntik egymást az emberek?
A Sabat salom köszöntés a leggyakoribb, de a Gmar hatima tova, a Gmar tov kívánság is megszokott, ahogy az ünnepek tájékán a Git jantev köszöntés is előfordul. Azt hiszem, ma Budapesten a legfontosabb, hogy bármelyik köszöntés választja az ember, azt jószándékkal tegye, így nem kell a nyelviségben a precizitásra törekedni.

Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter

Az interjú a 2018. szeptember 14-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.