Egyéb

A Mazsihisz létének van értelme, mert van feladata

Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnökének beszéde a szervezet újévi ünnepi fogadásán
 

Van úgy, hogy csordultig megtelik a szívünk hálával, van, hogy panasszal és közben szinte észre sem vesszük, hogy közben elkezdünk imádkozni a Mindenhatóhoz. Máskor meg úgy érezzük, nincs mondanivalónk Istennek, mert a hétköznapokon „komoly” dolgokkal foglalkozunk, s nem vele.

Talán így jártam én is 1986-ban, október 23-án, péntek este (nem mellesleg az 56-os forradalom 30. évfordulójának napján). Mindkét gyermekem megbetegedett az óvodában. Irány a gyógyszertár, az ügyeleti, hisz’ estére a többi már bezárt. A sötétben túlmentem a patikán. Rácsos ajtaja nem volt kivilágítva. Visszafordultam. Már ott kellett volna állnom, hogy becsöngessek az ügyeletre, hogy egy álmos tekintetű gyógyszerész kicsit kelletlenül kiszolgáljon, hogy vihessem az áldott medicinát fiaimnak. Csak néhány lépésnyire voltam, amikor hatalmas csattanással egy piros Zsiguli vágódott bele a gyógyszertár ajtajába. Pontosan oda, ahol nekem kellett volna állnom.

Ha nem vétem el az irányt, ha néhány lépéssel előbbre vagyok, akkor nem a vasajtó törik derékba. Sokkolva álltam az összetört autó mellett. A sofőr még ki sem kászálódott, mikor egy civil ruhás nyomozó már igazoltatta.

Október 23-a volt, a Bem tértől száz méterre. A kapualjakból felbukkanó civil ruhás nyomozók látványa visszazökkentett a valóságba, s hinni a Gondviselésben ezen a napon, pontosan ekkor tanultam meg, örökre. Ekkor éreztem talán először, hogy a valóban lényeges dolgok, a hit, vagy az ima elnyomja a politika emberek feletti tobzódását is.

S mit jelent az itt és most fogalma egy mai zsidó világi vezetőnek? Hááát, napokon belül beköszönt az 5779-es zsinagógai esztendő. Meg kell szabadulnunk a tárgyak és a kevéssé lényeges dolgok fogságából és visszatérnünk az igazán fontosakhoz, hogy célt és értelmet adjunk életünknek. A Mazsihisz létének van értelme, mert van feladata: a Tórához, a kulturális örökségünkhöz közelíteni a magyar zsidó közösség tagjait, érdekvédelmi munkával megteremteni a biztonság légkörét, erősödő intézményeinkkel a tanulás, a gyógyulás, a tájékozódás lehetőségeit, a zsidó civil szervezetekkel együttműködve pedig az otthonosság érzését.

Mert két otthona van annak, akinek kettős az identitása. A magyar zsidókat ez jellemzi évszázadok óta. S amióta Izrael Állama létezik, két országban is otthonra lelhetünk. Az izraeli bevándorlási törvény szerint minden zsidónak a földkerekségen lehetősége van Izraelbe vándorolni, de minden zsidónak egyben joga van hazát választani is. Mi, magyarországi zsidók döntöttünk: a Kárpát medencében kívánjuk megőrizni apáink, nagyapáink tradícióit, építészeti és kulturális emlékeit, a magyar neológia értékeit. Öntudatos, a hatalomtól független szervezetként egyszerre vagyunk érdekeltek az erős Izraelben és az erős diaszpórában. E kettősség jegyében emlékeztünk meg a 70 éves Izraelről. A MAZSIHISZ szervezésében Jeruzsálemben, majd Budapesten a Szent István parkban elültetett 35-35 fa a Zsidó Állam és a szétszóratásban élő zsidóság egységét szimbolizálta. Kezdeményezésünkre Orbán Viktor miniszterelnök hivatalos izraeli útján ugyancsak faültetéssel tisztelgett országaink barátsága előtt. Az eseményen pedig ott voltak a MAZSIHISZ által delegált tanárok, akik éppen oktatási szemináriumon tanultak Izraelben.

Izrael léte, a hagyományok továbbvitele, a zsidó oktatás fejlesztése, a közösség építése mind-mind ezernyi feladatot ró ránk. Erre hívja fel a figyelmet egy fontos, szembenézésre késztető könyv, a „Zsidók és zsidóság Magyarországon” című tanulmány. Az anyag negatív és pozitív folyamatokról egyaránt beszámol, az olvasottak alapján van mit tennünk a jövőben. Szeretném ha Önök is tudnák, nagyünnepeinken a MAZSIHISZ zsinagógai közösségeiben 10-szer többen vannak, mint az utána következő szervezetében és 6-szor többen mint az összes zsidó közösségben. Tartalékaink hatalmasak, de a jövőben meg kell szólítanunk azokat a testvéreinket is, akik nem tagjaink: vallási és kulturális csatlakozási pontokat, kapukat kell nyitnunk feléjük. Vallási hagyományaink iránti hűség mellett kell a változó világra nyitott közösségként működnünk.

Kedves Barátaim! A közösségépítő munka számomra örömforrás. Jutalma nem pénz, nem köszönet, nem hála, hanem az összetartozás maga. A zsinagógáinkban naponta háromszor elmondott zsoltársor szerint is „boldogok, akik házadban lakoznak”, boldogok, akik együtt lehetnek a gyülekezésben.

Hölgyeim és Uraim! Az 5779. zsinagógai esztendő beköszönte alkalmából Önöknek, zsidó és nem zsidó barátainknak kívánok egészséget, társadalmi békét és boldog új esztendőt, Shana Tova! Legyenek beírva az Élet könyvébe!

A beszéd a 2018. szeptember 14-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Hallgassa meg!

Videó ajánló

Olvasson tovább