Kossuth Rádió

Nem csak tudni, hanem viselkedni is, hogy jobb legyen a világ

Darvas István rabbi és Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum vezetője a hetiszakasz kapcsán beszéltek az emberek egymás közötti viszonyáról, valamint arról, hogy milyen utak lehetnek a világ jobbá tételében.
 

Melyik hetiszakaszt olvassuk a héten?

Darvas István: A héten egy vallási előírásokban, micvákban gazdag hetiszakaszt olvasunk, Mispátim szidráját. Nem hosszú szövegről van szó, 118 mondatból áll, viszont ebben 53 tórai parancsolat található, ami egészen sok, hiszen összesen 613 ilyen parancsolat van. Ezeknek az előírásoknak az a közös jellemzője, hogy az emberek egymás közötti viszonyát befolyásoló parancsolatokat tartalmazza. Az egyik nagy rabbi azt jegyzi meg ennek kapcsán, nem véletlen, hogy ezekkel a parancsolatokkal találkozunk a kinyilatkoztatást követő hetiszakaszban. Ez azt tanítja, az emberek egymáshoz közti viszonya fontosabb, ez határozza meg az embereknek az Istenhez fűződő parancsolatoknak minőségét. De van egy másik olvasata is ennek, ezt szintén nem árt felidézni, ha valaki minimálisan sem rendelkezik a kulturált viselkedés értékrendjével, annak felesleges a Tórát tanulnia. Annak érdekében, hogy a tórai tudás, a hagyományok ismeretében érvényesülni tudjon, annak van egy alapfeltétele, hogy a szónak a legkevésbé földműves értelmében, ne legyen valaki paraszt. Nem a földdel foglalkozókról van szó, hanem a köznapi értelemben vett viselkedési minimumról, annak hiányáról, hiszen ez a Tóra tudásnak is kárt okoz, sőt sokkal inkább kontraproduktívvá teszi a tórai ismereteket, hiszen az, ami hasznos lehetne, az a megfelelő viselkedés hiányában ellenkező hatással van. Ezért is nagyon fontos az, ha valaki a Tórával foglalkozik, az ne hanyagolja el az általános értékeket, amiket a mindennapokban fontosnak tartunk, az udvariasságot, a normális beszédet, a másik emberhez való odafordulást. Ha valaki nem így tesz, az nem csak a személyes kapcsolatait rombolja le, hanem a személyes tudását is a Tóráról. Egy megoldás van erre az egészre: normálisnak kell lenni a hétköznapokban.

A Zsidó Múzeum milyen dokumentummal tud segíteni ehhez a hetiszakaszhoz, az 53 parancsolathoz?

Toronyi Zsuzsa: Rengeteg dologgal tudnék segíteni, de most egy olyanról beszélnék, amihez mélyebben kell elgondolkodni. Eredetileg egy másik dokumentumról beszéltem volna, Preisz Mayer nagykárolyi rabbi beiktató leveléről, amiben szépen le van írva, neki mi mindent kell csinálnia ahhoz, hogy a közösségében az emberi viszonyok működjenek. A levél egyébként megtekinthető a levéltári látványraktárunkban. Egyébként azért is érdekes a dokumentum, mert az is szerepel benne, hogy a rabbinak még a balestek helyszínén is helyszínelnie kell.

De egy másik dokumentumot kapcsolna a hetiszakaszhoz.

T. Zs.: Igen, nem erről a levélről beszélnék, hanem egy nagy örömről. Volt egy olyan tárgy, ami már igen régóta itt volt, 1910-ben vásárolta a múzeumot fenntartó egyesület, a beérkezett adományokból. Szóval megvásároltak egy zászlót, ami később nagyon sokáig egy másik múzeumban volt kölcsönben, Tel Avivban, a Diaszpóra Múzeumban. Ott is elfelejtették, itt is, így nemrég került csak vissza. Egyébként ezt a tárgyat is bemutatjuk majd a jubileumi kiállításon.

Mit lehet tudni a zászlóról?

T. Zs.: Ez egy olyan rétegét mutatja meg a zsidó társadalomtörténetnek, amit a hagyományos zsidó múzeumi tárgyakkal nehezebb szerepeltetni. Ez egy vörös vászonzászló, amire az van ráírva jiddisül, hogy: Le a cári alkotmánnyal! Éljen a demokratikus forradalom! Nem hímzettek a betűk, hanem felfestettek. A zászló eredetileg a lengyel és a litván szociáldemokrata zsidóké volt, erről a másik oldalán lévő felirat ad bizonyságot.

Miként kapcsolható ez Mispátim hetiszakaszához?

T. Zs.: Annyiban, hogy ebben az esetben egy demokratikus közegben élni vágyók lépnek fel az önkényuralom ellen és ahhoz, hogy mindezekhez meglegyen azok a normák, amelyek a tórai parancsolatokból erednek, minél szélesebb körben kell kiterjeszteni azokat. Céljuk az egész világ igazságosabbá, egyenlőbbé tétele volt. Ennek sokféle útja létezhet, a zászló készítői 1905-ben úgy érezték, az útjuk az, hogy a szociáldemokrata mozgalomhoz csatlakoznak. Persze az is igaz, hogy ekkoriban a lengyel, a litván zsidóknak is számos más útjuk lehetett. Gondoljunk csak bele, hogy ők akkor milyen világban éltek ott, meg arra is, hogy milyen tórai parancsolatok mentén nőttek fel, akkor talán nem is erős és vad gondolat a hetiszakasz mondandóját ezzel a zászlóval összekötni.

Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter

Az interjú a 2019. február 1-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Hallgassa meg!

Videó ajánló

Olvasson tovább