Hordozzuk, igény szerint szoptatjuk, minden házi feladatát látjuk, minden barátját ismerjük, minden bajáról értesülünk, és mindegyiket meg is oldjuk. Aztán egy nap arra eszmélünk, hogy nem tudunk mindenről, nem oldhatunk meg mindent, hogy napok vagy hetek óta színét sem láttuk, hogy másképp gondolkodik, felelősségek terhelik…elindult a saját útján. Mikor következik ez be? Hogyan vesszük észre, hogy már itt tartunk? Meddig szaladunk utána a sapkájával és a jó tanácsainkkal? Mikor és hogyan engedjük el a gyermekeinket?
Vendég a háznál – Kossuth – május 9., csütörtök, 11:32
Szerkesztő: Szendrei Edit
A belépéssel kijelenti, hogy elolvasta és elfogadta az Adatkezelési nyilatkozatot.